Isten Törvényét Izráel népe Mózes révén kapta (2Móz 21,1). Az Úr törvények, rendelkezések, parancsok és utasítások útján jelentette ki, hogy a vele való kapcsolat hogyan is működik. A Törvény bepillantást engedett abba, hogy Isten milyen: kinyilvánította, hogy mit és hogyan szeret. Egészen világosan megadta annak kereteit, hogy miként lehet hozzá közeledni és vele kapcsolatban lenni.

Miután Mózes a Sínai-hegyen füst és tűz közepette meghallgatta az Úr igéit és törvényeit, lejött a hegyről, és elmondta őket a népnek, mielőtt mindent írásba foglalt volna (24,3–4). Végül aztán Isten kőtáblákba véste törvényeit, és átadta Mózesnek (24,12).

A közgondolkodás gyakran a Tízparancsolatra szűkíti le a Törvényt. Valójában azonban a Törvény istentiszteleti rendelkezéseket, jogi előírásokat, a társadalmi berendezkedésre vonatkozó szabályokat, a nemi élet kereteit és sok mást is tartalmaz. A Törvény betartása a gyümölcsöző élethez vezető út (3Móz 18,4–5). Az Úr egyértelművé tette, hogy ezek a törvények nem képezhetik alku tárgyát: ő feltétlen engedelmességet követel. Azok, akik nem hajlandók rá hallgatni és végrehajtani törvényeit, nagy árat kénytelenek fizetni, szembesülnek isteni haragjával és azzal a ténnyel, hogy Isten végül mindig végbeviszi, amit akar (26,14–39).

A Törvény sokkal több, mint pusztán korlátozások sora. Útmutatást ad a bűn romboló erejéről, továbbá rávilágít arra is, hogy milyen szokások eredményeznek örömöt és megelégedettséget. Azt, hogy milyen élet következik Isten törvényeinek a betartásából, szenvedélyes lelkesedéssel írja le a 119. zsoltár szerzője, aki rátalált arra, hogyan gyönyörködhet az Úr parancsolataiban.

A Törvény szabályozta az Ószövetség áldozati rendszerét, amely arra szolgált, hogy az ember kapcsolata rendben legyen Istennel. Ugyanakkor ez csupán halovány árnyéka volt Jézus áldozatának, amelyet akkor mutatott be, amikor eljött a földre, hogy megváltson bennünket a bűn terhétől. Halálával Jézus felülírta a régit, és új utat nyitott egyszer s mindenkorra azzal, hogy tökéletes és legfőbb áldozatként önmagát adta értünk. Az ő áldozatában és feltámadásában való hit szentel meg minden embert (Zsid 10,1–10). Így érthetjük meg Jézus azon szavait, amikor azt mondja, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt, hanem hogy betöltse (Mt 5,17).

„Ez az égőáldozatnak, az ételáldozatnak és a vétekáldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak a törvénye. Így parancsolta az ÚR Mózesnek a Sínai-hegyen akkor, amikor megparancsolta Izráel fiainak, hogy mutassák be áldozataikat az ÚRnak a Sínai-pusztában.”

3MÓZES 7,37–38