A tizenkét apostol
Jézus azt a stratégiát választotta a világ elérésére és befolyásolására, hogy emberekkel foglalkozott, aztán megbízta őket, hogy legyenek a követei.
Jézus azt a stratégiát választotta a világ elérésére és befolyásolására, hogy emberekkel foglalkozott, aztán megbízta őket, hogy legyenek a követei.
Figyeljük meg, milyen tulajdonságokkal rendelkeztek azok, akiket tanítványainak választott! Először is hétköznapi embereket választott. Azt gondolhatnánk, hogy egy globális stratégiához globális befolyással rendelkező embereket érdemes bevonni; Jézus mégis az egyszerű emberek mellett döntött. Halászokat szemelt ki, vámszedőket, és más, szerény foglalkozású személyeket, akiket ma „fizikai munkásoknak” tekintenénk. Névtelen senkik voltak.
Másodszor: Jézus elhívta a tanítványait. A tanítványság számukra egy meghívással kezdődött. Jézus hívta őket, hogy egyenek, beszélgessenek, utazzanak vele, és tanuljanak tőle. Személyesen törődött velük. Átadott nekik mindent, ami kellett ahhoz, hogy prédikálhassanak, és ördögöket űzhessenek (Mk 3,14–15). Nem szónoklatokkal tanította őket, hanem az életén keresztül. Ezek a férfiak megfigyelték Jézust a jó és a rossz pillanatokban, és ezáltal tanulták meg, hogyan kövessék élete példáját.
Harmadszor pedig némelyikük új nevet kapott. Jézus Jakabot és Jánost a „mennydörgés fiai” becenévvel illette. Azt is tudjuk, hogy Simonnak ő adta a Péter nevet, amely „kősziklát” jelent. A Bibliában sokszor találkozunk azzal, hogy Isten megváltoztatta emberek nevét olyankor, amikor valami jelentős esemény következett be az életükben. Isten Abrám nevét („magasztos atya”) Ábrahámra változtatta („sokaság atyja”; 1Móz 17,3–5), Jákób („csaló”) pedig Izráel („Istennel harcoló”) lett (32,28). A bibliai szereplők új neve jelzi az Isten által nekik szánt új rendeltetést: életük valamikor egy bizonyos irányba tartott, most viszont, az isteni tekintély alatt egészen más pályára kerültek.
Jézus olyan vezetői modellt és stratégiát használt arra, hogy hatást gyakoroljon a világra, amelyet ma is alkalmazhatnak követői. Pál maga is igénybe vette ezt, amikor személyesen foglalkozott Timóteussal. Így írt neki: „…amiket tőlem hallottál sok tanú jelenlétében, azokat bízd hű emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (2Tim 2,2) Jézus követőinek is azzal kell tölteniük az életüket, hogy meghívnak néhány embert egy ilyen tudatos, életet adó kapcsolatra, ahogyan Jézus is tette.