A közelmúlt történelmében kevés olyan keresztény nő akadt, aki menyasszonyi ruhában az oltár előtt állva ne hallotta volna az 1Korinthus 13,4–8 szavait. Nyilván a házastársi kapcsolatra is vonatkoztathatjuk ezt a szakaszt, ám Pál eredetileg azt szerette volna megértetni a korinthusiakkal, hogy ennek a szeretetnek kell jellemeznie egymással való kapcsolatukat. Nem parancsolt azonban semmi olyat a gyülekezetnek, amit az Úr Jézus ne tett volna már meg tökéletesen.

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”

1KORINTHUS 13,4–8

Ez a fejezet lett a szeretet jellemzésének leghíresebb leírása, ugyanakkor az evangéliumok is bepillantást adnak abba, mi jellemzi a valódi szeretetet, mert elénk tárják Krisztus életének példáját. Jézus volt a hosszútűrés megtestesítője (1Kor 13,4). Gondoljunk például arra az esetre Márk evangéliumában, amikor Jakab és János arra kérték Jézust, hogy adja meg nekik, amit csak kérnek tőle. Merészen – talán kissé követelőzően – azt kérték, hadd üljenek majd mellette jobbról és balról a dicsőségben. Ő pedig ahelyett, hogy megszidta volna őket arcátlanságukért, türelmesen beszélt velük (Mk 10,35–40).

Jézus nemcsak türelmes volt, de kedves is. Amikor tanítványai úgy vélték, nem ér rá, vagy nem hajlandó gyerekekkel foglalkozni, Jézus szeretettel magához engedte őket, és kedvesen rájuk tette a kezét (Mt 19,14). Az utolsó vacsorán, a felső szobában szolgai szerepet vállalt magára, megmosta a tanítványok lábát (Jn 13,5). A szeretet nem fuvalkodik fel (1Kor 13,4).

Jézus nem gerjedt könnyen haragra. A figyelmes olvasóban talán azonnal felmerül az az eset, amikor az Úr kiűzte a pénzváltókat a templomból. Ezek az emberek nyilván feldühítették az Urat. Jézus azonban nem gerjedt könnyen haragra semmiségeken. Az Atya háza iránti féltő szeretet emésztette (Jn 2,17). Nem örült a hamisságnak, hanem együtt örült az igazsággal. Pilátus előtt egyenesen kijelentette: „Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” (18,37) Jézus nem hátrált meg, és nem kötött kompromisszumot az igazságra nézve, bár ez végül keresztre feszítéséhez vezetett. Úgy döntött, nem védelmezi meg magát, hogy mások védelmet élvezhessenek. Ezt teszi a tökéletes szeretet (1Kor 13,7).

Jézus úgy halt meg, hogy hitte: az Atya fel fogja támasztani őt a halálból. A szeretet mindent eltűr (13,7). A gyalázattal nem törődve elszenvedte a keresztet népéért (Zsid 12,2). Ez a hosszútűrő, kedves, az igazsággal együtt örvendező, védelmező, bizakodó és mindent eltűrő szeretet nem rótta fel a gonoszt (1Kor 13,5). Jézus halálának köszönhetően Isten népe bocsánatot nyert a rengeteg elkövetett gonosztettre. A kereszten bemutatott szeretetnek soha nem lesz párja (1Jn 4,10). Az 1Kor 13. fejezete mindenképpen alkalmazható a házasságra, de inkább arra a szerető Vőlegényre vonatkozik, aki meghalt menyasszonyáért, az egyházért (Ef 5,25).