Mózes azon parancsa, hogy ne féljenek, meglehetősen ostobának tűnhetett az izraeliták számára, miközben azt látták, hogy a fáraó nagy hadsereggel közeledik feléjük. De az Úr azt ígérte, hogy megszabadítja őket olyan hatalmas, hihetetlen és soha nem látott módon, amilyet csak Isten képes végbevinni.

Az emberek ott álltak a Vörös-tenger partján, útjuk elzárva, közben hatszáz harci szekér fenyegető dübörgését hallották egyre közeledni. A legjobb esetben is arra számíthattak, hogy visszahurcolják őket Egyiptomba, a szolgaságba, hogy minden korábbinál keményebb munkára kényszerítsék őket. Rosszabb esetben pedig lemészárolják őket lázadásukért. A fáraó szívének keménysége miatt inkább ez utóbbira lehetett számítani.

Isten azonban megígérte, hogy elkészíti a szabadulás útját, nekik egyszerűen csak bízniuk kell benne. Megparancsolta Mózesnek, hogy emelje föl a botját, nyújtsa ki a karját, így válassza ketté a vizet, az embereket pedig utasítsa arra, hogy induljanak el, és menjenek végig a szabadulás útján, amelyről Isten gondoskodott számukra. A hatalmas Vörös-tenger engedelmeskedett az Úr parancsának, és két oldalt falként állt meg a víz, Izráel népe pedig szárazon kelhetett át. Miután biztonságban elérte a túlsó partot Isten népe, hátrafordulva azt láthatta, hogy a fáraó egész hadseregét elnyeli a víz.

Az ilyen helyzetek nagyon is ismerősek Isten népe számára. Saját bűne olyan helyzetekbe sodorja, amelyek Isten közbelépése és szabadítása nélkül biztosan összeroppantanák és fölemésztenék. Jézus születésének éjszakáján az angyali bejelentés arról szólt, hogy ő azért jött, hogy népét megszabadítsa. Az angyal ezt mondta a pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz…” (Lk 2,10)

Ez a jó hír hasonló szabadító terv mentén halad, mint amelyet Isten a Vörös-tengernél alkalmazott. Jézus ugyanúgy a szabadulás egyetlen lehetséges útja (Jn 14,6). Valóban ő az egyetlen út, amely révén a bűnös emberiség megszabadulhat a bűn rabságából. Ez azonban nem könnyű út. Keskeny ösvény, amely csak azok számára vezet a biztonságba, akik bíznak Istenben, és készek elhagyni ennek a világnak az útjait (Mt 7,13–14). Csakúgy, mint korábban Izráelnek, a mai egyháznak is Istenre kell bíznia magát, aki megszabadítja népét, de csakis azon az úton, amelyet ő készített Krisztusban.