Úgy érzed, hogy ott vagy egy lakásban, egyik ajtó sem nyitható belülről, és akkor valaki lenyomja kívülről az egyik kilincset, és kijöhetsz. Bármelyikünk kerülhet ilyen lakásba, és bármelyikünk előtt lehet olyan kilincs, amit ha kinyitunk, kiszabadulhat a másik.

Elsős középiskolásként Kyle – aki addig magániskolába járt, és most került először közösségbe – pénteken összeszedte a tankönyveit, és hazaindult, amikor pár srác elgáncsolta. Egy osztálytársa látta ezt, megsajnálta, és amikor megtudta, hogy közel laknak egymáshoz, meghívta focizni, majd jó barátok lettek. Négy év múlva Kyle mondta a diplomaosztón a beszédet, és váratlanul ezt az esetet hozta fel, mint legemlékezetesebbet. Azért cipelte a sok könyvet, hogy ne az anyukájának kelljen majd, ugyanis a hétvégén el akarta dobni az életét, mert annyira magányosnak érezte magát. Egy meghívás focizni. Bármelyikünk lehet Kyle, aki elesik, bármelyikünk felsegítheti, és meghívhatja focizni.

Apró állat, nem sokat számít az élete, de amikor elrágta az ismert mesében az oroszlán köteleit, akkor az elég volt abban a helyzetben az egértől. Ilyen a mi életünk is: apró dolgok nagy segítséget jelenthetnek, akár életeket menthetnek meg. Egy kisgyereket tízszer kell megérinteni egy nap, de nekünk felnőtteknek is kell – és néha nagyon kell -, hogy „megérintsen” valaki. Lehet ez: Face, sms, Messenger, telefon, e-mail – csak legyen. Aztán néha sokba kerül ez nekünk, mert bonyolult eset a másik. Hetek, hónapok, évek telhetnek el, és még mindig benn van a kilincstelen lakásban. Sokszor benyitottál már, de nem akar/tud kijönni, ám ez csak elszántabbá tesz téged. Addig látogatod, amíg fel nem olvad a (neki se jó) keménysége, és kisétál veled a szabadba, a jó levegőre.

Hogy pedig egy kis dolog is mekkora hatással lehet, arra jó példa az a két nő, aki kivégzése előtt hat illetve két nappal olajjal kente meg Jézus haját és lábát. Mert ekkor már nagyon szorongott. Nem a fizikai haláltól, mert ő mondta, hogy ne féljünk attól, aki a testet öli meg, hanem attól, amit azért kellett átélnie, amit tőlünk/rólunk átvállalt. A számok nyelvén, leegyszerűsítve, tegyük fel, hogy 50 milliárd ember élt/fog élni. Ha mindegyikük naponta 8 bűnt követ el, az nagyjából 2500 egy évben, és 40 évet számolva, legyen kereken 100 ezer. Ezt szorozzuk be 50 milliárddal. A napi 8 bűn nem sok, számítódjék csak a harag, káromkodás, rosszindulat és a házasságtörés. A Mester a házasságtörést onnan kezdi, ha egy férfi „úgy” néz egy nőre, mert akkor a szívében már elkövette azt. Szerinted nyáron Pest belvárosában vagy egy zsúfolt tengerparton?

Ezen felül átvállalta az összes betegséget, lelki bajt is. Legyen csak 10 ilyen fejenként egy élet alatt, ez is 500 milliárd. Mindezeket valós fájdalmukkal együtt. És mivel nem tudta, hogy ki fog élni majd ezzel a lehetőséggel, mindenkiét átvállalta. Ez várt rá, és két nő ráérzett erre. A lányos apák tudják, milyen érzékeik vannak már a kis hölgyeknek is, hogy amikor nagyon szorítja az élet apát, akkor odajönnek, és oldanak, ahogyan csak ők tudnak. Annyira sokat jelentett a Megváltónak ez az empátia, hogy a két történet belekerült a Bibliába, míg rengeteg más nem. A sokat érő nárdusolaj – csak neki. Nem tudjuk, mi várja a barátunkat, rokonunkat, mi miatt szorong. Egy kis odafigyelés rengeteget jelent neki, hogy nincs egyedül a félelemben, a szorító várakozásban. Mindannyian lelkészek vagyunk, s akiket ismerünk, ők alkotják a közösségünk tagjait. Meghallgathatjuk, érdeklődhetünk, megállhatunk beszélgetni az utcán, jelezhetünk megannyi módon. Nem kell rátukmálnunk magunkat senkire, de jó, ha tudja, hogy elérhetőek vagyunk. Akinek pedig elfogyott minden kilincs odabenn, tudjon bátor és alázatos lenni, hogy szóljon. Ha éppen vagy végképp nincs kinek, akkor fel Felé. Mi pedig Egymásért is vagyunk itt.

„Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: – Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta! Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok. Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok… Akkor a király így válaszol majd: – Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.”

Máté 25,34-40