Mózes az ígéret földjének küszöbén szintén hasonló intelemmel fejezte be a népnek adott végső utasításait (5Móz 30,11–20). Józsué, miután végigvezette a népet az ígéret földjének elfoglalásán, halálához közeledve ugyancsak ezeket az intéseket adta át (Józs 24,14–28). Az üzenet egyszerű volt: Isten megajándékozta népét jelenlétével és ígéreteivel, és a népnek erre engedelmességgel és imádattal kell felelnie. Mindegyik esetben az történt, hogy a nagy vezető egy alapvető fontosságú választás elé állította a népet: vagy Isten iránt engedelmes életet élnek, és így megtapasztalhatják áldásait, vagy az engedetlenség és bálványimádás útjára lépnek, aminek a következménye szenvedés, büntetés és pusztulás. Az élet és a halál közötti választás nem arra irányult, hogy valahogy kiérdemeljék Isten szeretetét. Sokkal inkább arról van szó, hogy Isten szeretetére, amellyel megszabadította őket, ez az egyetlen logikus és megfelelő reakció.

Ezekhez a vezetőkhöz hasonlóan Jézus is azzal fejezte be Hegyi beszédét, hogy két lehetséges utat tárt hallgatói elé (Mt 7,13–14). Az egyik egy széles kapun át vezet egy könnyen járható útra. Jézus azt mondta, hogy nagyon sokan ezt választják. Akik erre térnek, azok a világ gondolkodásmódját követik, és lázadnak Isten ellen. Ez az út a halálba és pusztuláshoz vezet. Másfelől ott van egy életre és áldásra vezető ösvény. Ezen nehéz járni, a bejárata pedig keskeny, éppen ezért kevesen találják meg. Ez a két út jelképezi azt a választást, amellyel mindenkinek szembesülnie kell – ahogyan egykor Izráel népének, úgy nekünk is a mai világban.

Isten ószövetségi népének az életéből következetesen kirajzolódik az a mintázat, hogy az emberek ösztönösen a pusztulás útját választják. Jézus az egyetlen, aki valóban belépett a szoros kapun, és tökéletesen követte az élet ösvényét. Hit által az ő követői is megkaphatják Krisztus igazságát, ami azt jelenti, hogy Isten úgy tekint rájuk, mint akik maguk is következetesen az élet útját választják, és azt az életet élik, amelyre maguktól képtelenek lettek volna (2Kor 5,16–21). Elküldte az ő Lelkét, hogy megtanítsa gyermekeit arra, hogyan járhatnak a keskeny úton, amely itt teljes életre vezet, odaát pedig dicsőséges örök életre Istennel (Jn 16,13–15).

„Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amelyet elém tártál. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy itt legyen az én nevem mindörökké; itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor!”

1KIRÁLYOK 9,3