János evangéliumában az emberek köveket ragadnak, hogy Jézust istenkáromlásért megkövezzék, azért, mert az ő szemükben Jézus csak ember volt, aki Istennek mondta magát (Jn 10,33). Válaszképpen Jézus azzal érvelt, hogy a Zsolt 82,6 versét idézte: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?” (Jn 10,34) Jézus a törvény kifejezést ezúttal általános értelemben használta, az egész Ószövetséget értve alatta.

Ez volt érvelése lényege leendő kivégzőivel szemben: ha a Szentírás az isten szót egyszerű emberekre alkalmazza, akkor mennyivel inkább illik ez a kifejezés arra, akit az Atya küldött a világba (10,35–36). Jézus Isten igéjével igazolta magát az istenkáromlás vádjával szemben.

Néhány verssel feljebb János evangéliumában Jézus egyértelművé tette, hogy ő és az Atya egy (10,30). Bár vannak, akik azt mondják, hogy Jézus soha nem állította magáról azt, hogy ő Isten, ez alkalommal nagyszerű lehetőség kínálkozott számára ahhoz, hogy kijelentse ennek az ellenkezőjét. Mindössze annyit kellett volna tennie annak érdekében, hogy elkerülje a megkövezést, hogy egyértelműen kimondja: nem azonosítja magát Istennel. De Jézus nem ezt tette.

A gyermekek általában valamelyest hasonlítanak az apjukra, de a Felséges Fia pontosan azt mutatja meg a világnak, hogy milyen Isten. A zsidókhoz írt levél szerzője egyértelművé teszi ezt, amikor azt írja, hogy Jézus Isten „valóságának képmása” (Zsid 1,3). Pál ugyanezt mondja más szavakkal: Jézus „képe a láthatatlan Istennek” (Kol 1,15).

Jézus isteni természete nem szűnt meg, amikor emberré lett. A János evangéliumában említett találkozáskor azok előtt az emberek előtt Teremtőjük és Megtartójuk állt hús-vér testben. Olyan vakok voltak, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy kicsoda ő. Bár fölismerték volna, hogy Jézus megváltásuk igazi forrása! Jézus szerette volna összekapcsolni őket Istennel, ők pedig meg akarták kövezni.

„Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember.”

ZSOLTÁROK 82,6–7