A dicsőítők és a Menny

A legtöbb aktivitás a Mennyben a dicsőítéssel kapcsolatos, amint a Jelenések Könyve ablakán keresztül láthatjuk az odafenti történéseket. A Zsoltárok arra buzdítanak, hogy énekeljünk az Úrnak, a Biblia utolsó könyve pedig megmutatja, hogy milyen módon jutnak fel Istenhez az imádó énekek.

Két trón van örök hazánkban. Az egyiken Isten ül, a jobbján pedig Jézus. Vannak még vének, és különböző megjelölésű angyalok is, és persze a már hazaérkezett hívők. Az imádságok ideérkeznek a Trónterembe, melyeket azután válaszként visszaindítanak hozzánk. Akárhol olvasunk bele a Jelenésekbe, mindenhol érezni egy nagyon intenzív imádatot, és ez feladja a leckét a dicsőítést vezetőknek, hogy ebből mennyit sikerül idelenn megjeleníteni. Itt tükör által, homályosan látunk, odafenn viszont tisztán. Emiatt a trónon ülők fensége ott teljes szépségében és intenzitásában hat, nem úgy, mint itt, a mi sokféle kosszal terhelt világunkban.

Aki emberek előtt dicsőít, annak jó, ha van igénye ebből idelenn is többet átélni. Két megközelítés van az imádatról. Az első szerint itt történik, és a Menny jön közel hozzánk. A másik felfogás szerint az imádatkor csatlakozunk a fenti sokasághoz, és igazából ott történik a lényegi része, ha nem is látjuk. Könnyen lehet, hogy mindkettőnek igaza van, de az intenzitás mindkét esetben fokozható. Jöjjön egy Mennyről szóló dal Phil Wickham előadásában.

A Menny megértése azért is fontos egy dicsőítést vezetőtől, mert akárhogy is közelítjük meg, a személyek, akiket imádunk, ott vannak. Használnunk kell az Igén alapuló képzeletünket, de van, amikor átélések is segítenek abban, hogy intenzíven fejezzük ki a hódolatunkat. „Méltó a Bárány” – ez a központi üzenet. Mennél inkább tisztában vagyunk azzal, hogy mit köszönhetünk neki, s hogy milyen kitüntető pozíciója van a világmindenségben, annál inkább természetes lesz a hódolatunk.  

Tanulmányozzuk, hogy miként festi le a Jelenések Könyve azt a helyet, ahol az Atya és Fia van jelenleg. Nézzük meg, hogy milyen a körülöttük levők hozzáállása, viszonyulása feléjük. Kérjük, hogy az a szívóhatású imádat szippantson be bennünket is, hogy lelkünk egyre mélyebb rétegeiből induljon ki a hódolat Teremtőnk és Megváltónk iránt.

Amikor a Menny két lakója Mózes és Illés megjelent, akkor olyan fehér lett Jézus ruhája, amilyet itt a földön nem látni, és ez igaz az imádatra is. Olyan soha nem lesz itt, mint majd odahaza, de törekedni kell rá. Mint mindenben, itt is lehet fejlődni, és aki kéri, hogy többet lásson, az többet fog látni. És akkor többet is fog megjeleníteni, és jobban tudja, hogy hova irányítsa a közösség tagjainak a figyelmét. Mert a mennyei imádatban minden figyelem és hódolat az Atya és Jézus felé irányul, és ezt mindenki élvezi, mert mindent nekik köszönhetünk. Szokjunk bele, és szoktassunk hozzá másokat is a trón előtti imádatra. Az élet gyorsan szalad, és használjuk ki az ajándékba kapott időt, hogy egyre inkább elmélyedjünk a trón előtti imádatban. Ez nemesedik aztán teljessé, amikor hazaérkezünk.  Addig pedig gyönyörű énekek mozdítanak bennünket felfelé.