Az imádat a teremtett és megváltott emberek természetes megnyilvánulása. Olyan, mint enni, inni vagy levegőt venni. Nem kíván erőfeszítést, sőt inkább néha vissza kell fognunk magunkat, mert minduntalan kikívánkozna belőlünk. Akiket imádunk, ők láthatatlanok, és emiatt a hit eszköztárával ismerhetjük meg egyre jobban őket, és ennek arányában erősödik az imádatunk is.

A legfontosabb megismerési mód a Biblia, mert innen indul ki minden hiteles információ, és ide is kell becsatlakoztatni minden egyéb benyomást. Az Ige és az átéléseink határoznak meg bennünket, s persze minden utóbbit az elsővel kell egybevetni. A Biblia sokféleképpen írja le Isten nagyságát, méltóságát, valamint Jézus megdicsőülését, annak káprázatos voltát. Olyan szépség, tisztaság, pompa, emelkedettség, áhítat, szeretet, szabadság és öröm található náluk, melyek leírásához keresni kell a szavakat, de mindeme kifejezések csak a töredékét képesek leírni. Homályosan látunk itt a földön, de amit így is tudunk érzékelni, az egyrészt elég az imádathoz, másrészt folyamatosan növelhető.

Az odafenti dicsőség jobb megismerését segítő átélések lehetnek közvetlenek és közvetettek is. A közvetlen az mindig természetfeletti, melynek intenzitása és információtartalma széles skálán mozoghat. Van, amikor valaki távolról érez rá az ottani dicsőségre, de van, amikor bejuthatunk a Trónterembe, és az ottani élménnyel gazdagabban folytatjuk földi utunkat. Nem szabad összehasonlítani az átéléseket, mert azok személyre szabottak. Nem azért kaphat valaki – a mi szempontunkból – mélyebb élményeket, mert kiválóbb, mint a környezete, hanem lehet, hogy éppen a fordítottja az igaz.

Lehet, hogy neki ilyen erős hatás kellett, hogy úgy tudjon engedelmeskedni, mint a többiek anélkül. A másik szempont, hogy az Úrral való kapcsolatában most jött el a természetes közeledésben az a pillanat, amikor egy ilyen átélés még erősebbé teszi a kettőjük közti kötődést. Közvetlen az is, amikor a Szentlélek megmutat valamennyit abból a dicsőségből, mely odafenn van. Ettől kezdve az, aki átél egy ilyet, jóval erősebben éli meg az imádatot, mert többet látott meg abból az izzásból, és emiatt ő is izzani kezd, és ez áthatja az imádatát.

A szeretet izzó lángjairól tesz említést az Énekek éneke, és ez így jó, mert minden megismerésünk mellé társulni kell a szeretetnek, és Istennél ez így is van. Szeret, s ezért ad átéléseket, lelki ajándékokat, kijelentéseket és megértéseket az Igéből. Ahogy a Szeretethimnusz is tudatja: szeretet nélkül a legnagyszerűbb dolgok, óriási csodák, átélések sem érnek semmit. Az imádat is ilyen, az oda-vissza ható szeretetkapcsolatból születik, és az a jó, ha végig abban is marad.

A közvetett átélés, és az abból fakadó megértés sokféle lehet. Történhet a szülő – gyermek vonatkozásában, hiszen ez a mennyei Apa, mi pedig a gyermekei itteni leképzése. Ha olyan a szülőnk, akkor segíthet Isten megértésében, a gyermekeink pedig nagyon sok mindenre tanítanak az évek során, hogy jobban megértsünk bibliai igazságokat, és hozzásegítenek ahhoz, hogy az ottani értékek mentén nemesedjünk. Lehet a házaspár élete is tanulási terep, hiszen ez Krisztus és a hívők modellje. Erre nézve is sok tanulási, megértési lehetőség teremtődik.

Ha nyitottak vagyunk, akkor tanulgatunk, fejlődgetünk az évek során. Egyre többet tudunk meg, élünk át Isten dicsőségéből, Jézus fenségéből, és egyre mélyebb lesz az imádatunk is. Ezt kérnünk kell, vágynunk kell rá, folyamatosan igényelnünk kell. Mert ez a legmagasztosabb része küzdelmes földi zarándokutunknak: közelebb kerülni Hozzájuk. Ez pedig minél inkább így van, annál eredményesebb lesz az emberek felé való szolgálatunk is. Jézus is kora reggel imádkozott, majd adott abból a mennyei mannából, amit kapott. Ez a mi küldetésünk is.

„Hang hallatszott a trón felől, amely ezt mondta: – Dicsérjétek Istenünket, ti, akik szolgáljátok őt,  dicsérjétek mind, akik félitek őt,    kicsinyek és hatalmasok!”

Jelenések 19,5