Nagy győzelmeket követően a győztes sereg sokszor hatalmas parádéval ünnepli a kivívott diadalt. Ez így volt mindig a történelem során. Az ókorban a győzedelmes sereg katonái végigvonultak az utcákon, hogy élvezzék a tömeg hízelgő elismerését. Ráadásul a legyőzött sereg életben maradt katonáit sokszor kényszerítették arra, hogy részt vegyenek a diadalmenetben megalázott fogolyként, hogy ezzel is a győztes hősök hatalmát és dicsőségét szemléltessék.

Pál, aki nem feledkezett meg arról, milyen ellenségesen viszonyult korábban az evangéliumhoz, most ilyen fogolyként látta saját magát és a hívők seregét. Akik korábban Krisztus ügyének az ellenségei voltak, most örömmel részt vehettek Krisztus diadalmenetében. Pál nem megalázónak tartotta, hogy Krisztus foglya lett, hanem nagy megtiszteltetésnek.

A diadalmenethez sok esetben hozzátartozott, hogy a győztes tábornok segédei füstölőket hordoztak uruk előtt, így ezek illata a szó szoros értelmében „a győzelem illata” lett. Pál kijelentette, hogy Krisztus hasonlóképpen használja övéit arra, hogy „ismeretének illatát minden helyen” megjelentsék (2Kor 2,14). Krisztus követőinek el kell vinniük az evangéliumot a nemzetekhez, hogy Krisztus ismerete és a bűn és halál fölött aratott nagy győzelme mindenütt elterjedhessen.

Azzal is tisztában volt azonban Pál, hogy Jézus győzelmének az illata nem fog mindenkinek tetszeni. Vannak olyan hitetlenek, akiket Krisztusnak a hívők életében megjelenő illata arra a sötétségre emlékeztet, amelyben ők élnek. Lehetséges, hogy irigyek arra a szabadságra, amelyet a hívők Jézus győzelmében találtak, vagy egyszerűen csak a világosság és sötétség, élet és halál között fennálló alapvető taszító hatás érvényesül náluk.

Sajnos vannak olyanok, akik hevesen elutasítják Krisztusnak az ő követőiben megjelenő világosságát. Krisztus követőinek azonban a fogadtatástól függetlenül fantasztikus lehetőségük van arra, hogy részt vegyenek ebben a diadalmenetben az egész világon. Valamikor Pálhoz hasonlóan minden ember lázadt az evangélium ellen, ám a keresztények most már élvezhetik azt az elképesztő kiváltságot és tisztességet, hogy a magasba emelhetik Krisztus zászlóját, és terjeszthetik dicsőségét életükkel és szavaikkal.

„De hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?”

2KORINTHUS 2,14-16