Lehet fejlődni, és közben érdemes visszább venni a másokkal való összehasonlításból. Különböző adottságokkal lépünk be ebbe a világba, és aztán jönnek a jó hatások, valamint a rossz hatások. A legrejtettebb hatások azok, amelyeket örököltünk. Ezek közt is vannak áldásosak és hátrányosak. Vannak fizikai, értelmi és ügyességi képességeink, amelyek fejlődhetnek, stagnálhatnak (ha nem használjuk), és gyengülhetnek is.

Az nagy kincs, ha megtanulunk elégedettnek lenni azzal, amink van, a kinézetünkkel (ami változik), felfogó, áttekintő képességünkkel, anyagi helyzetünkkel, illetve kapcsolataink minőségével. Az elégedettség nem beletörődést jelent, de ha állandóan mardos, hogy ez vagy az lehetne más vagy jobb, akkor ez nyugtalanít, és eltakarja azt, amiért hálásak lehetünk. Plusz egyenlő, vagyis előbbre jutási törekvés a jelen köszönetével. 

Persze az a menő, ha valaki valamiben nagyon jó, mondjuk a pénzszerzésben vagy a sportban. Ám az élet sokkal összetettebb, és amit lemaradásnak gondolunk, az megtanulható, és idővel elfogadható szinten teljesíthető. Tisztelem azokat, akik az élet valamilyen területén többet, jobban tudnak, látnak, mint én, de nem vagyok irigy, és nem sajnálom magam, nincs is kisebbrendűségi érzésem miatta. 

Stresszileg egy átlagos alkalmazottnak fogalma sincs arról, mekkora feszültséget vállal egy főnök. Arra a szintre is el kell jutni, helyt kell állni.

Mivel mindenkinek van vakfoltja, ahol nem érzékel vagy alulteljesít, nincs értelme az összehasonlítgatásnak, mert abból csak rossz érzések jöhetnek ki. Érdemes a saját teljesítményünkre figyelni, tanulni hibáinkból, változtatni, új megközelítéseket kipróbálni. Már egy kis javulás is nagyon nagy örömet tud okozni, ha egy helyzetet jobban kezelünk, átgondoltabban, vagy éppen türelmesebben. 

Három területen (lehet, hogy van több is) mindig lehet fejlődni, kitartó próbálkozások után szintet lépni.

AKTIVITÁS

Nem engedni a kudarcérzésnek, szégyennek, lehúzó hatásoknak, lustaságnak vagy a minden mindegy hazugságának. Persze, ha pihenni kell, az más.

JÓSÁG

Szeretni a körülöttünk élőket, elfelejtősen megbocsátani, ha megbántottak, észrevenni azokat, akiknek fáj valami. Okosan adni, amit tudunk: időt, energiát, odafigyelést vagy anyagiakat.

KÖZELEDNI ISTENHEZ

Ha életünk kezdetétől fogva mindig hallgattunk volna rá, ma máshol lennénk, megkímélve sok rossztól, bajtól. De sosem késő, ő nyitva áll, és minden felé tett lépésünk enyhülést, gyógyulást, megoldást hoz nekünk.

Jó az a szint, ahol vagyunk, de lehet jobb is. Kérni lehet hozzá, és érdemes tenni érte.