Van valami megdöbbentő és mélyen vigasztaló abban, ahogyan Isten munkálkodik akkor, amikor minden szétesni látszik. A Szentírás újra és újra elénk tárja ezt a valóságot, de talán egyik történet sem mutatja be ezt olyan élesen, mint Józsefé. Egy fiatal fiú, akinek Istentől való álmai voltak, akit testvérei gyűlöltek, majd elárultak és rabszolgának adtak el, de mégis, éppen ezen az úton vezette őt Isten az áldás felé.

József történetének egyik legfontosabb pillanata egyetlen szóban rejlik: „Eközben…” (1Móz 37,36, EFO). Ez a szó talán elsiklik figyelmünk elől, de mégis mély teológiai igazságot hordoz: miközben Józsefet megalázták, eladták, megalázták, aközben Isten csendben elkezdte szőni a megváltás fonalait. Amit a testvérek gonoszságból tettek, azt Isten jóra fordította (1Móz 50,20). A gyűlölet, a féltékenység és az árulás nem akadályozták meg Istent, sőt inkább eszközökké váltak kezében.

József álma – hogy testvérei leborulnak előtte – Istentől jött. De amikor elmondta ezt nem fogadták megértéssel, hanem sértésként értelmezték. A testvérek nem csak elutasították az álmot, hanem el akarták pusztítani azt, magával az álmodóval együtt. De Isten terveit nem lehet elhallgattatni, eltemetni vagy eladni. Amit Isten elkezd, azt véghez is viszi, akár emberi bűn, akár fájdalom, akár sötétség veszi körül.

Ez az, amit sokszor nem látunk, amikor a saját történetünk józsefi fejezeteit éljük. Amikor igazságtalanság ér bennünket, amikor összetörnek az álmaink, amikor úgy tűnik, hogy mások győztek felettünk, akkor elhagyatottnak, értelmetlenül szenvedőnek érezzük magunkat. De az ilyen „közben” időszakok nem üresek. Isten akkor is munkálkodik. Nem a véletlen rendez el dolgokat a javadra, hanem egy személyes, szerető, mindenható Isten.

A legnagyobb kísértés ezekben az időszakokban az, hogy a láthatókra nézzünk, és a láthatatlanról megfeledkezzünk. De a Biblia arra tanít bennünket, hogy „hitben járjunk, nem látásban” (2Kor 5,7). József nem látta előre a fáraó palotáját, amikor rabszolgaként elhurcolták. Nem látta a beteljesedést, amikor a börtön sötétjében várt. Mégis, Isten mindvégig munkálkodott. Nemcsak József jövőjén, hanem a világ megmentésén is, hiszen József révén Egyiptomba táplálék jutott, és így Izráel családja is túlélte az éhínséget.

Ez az isteni „közben” a te életedben is ott van. Lehet, hogy most úgy érzed, éppen egy „kihagyott” fejezetben vagy, ahol nem történik semmi. Lehet, hogy épp valaki elárult, megalázott, elfelejtett. De Isten ilyenkor sem tétlen. A Szentírás tanúsága szerint „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Fil 1,6). Az Ő munkája nem szakad félbe, nem akad el, és nem vész el.

Talán te is hordozol egy álmot. Valamit, amit Isten helyezett a szívedre, de mások kinevették, elutasították vagy épp kiirtani próbálták. Ne engedd, hogy az emberek reakciója kioltsa azt, amit Isten mondott neked. Lehet, hogy most csak a fájdalmat látod, de Isten már a beteljesülésen dolgozik.

Amit most fájdalomként élsz meg, az lehet a legnagyobb áldás kezdete. Isten nem ígérte, hogy minden könnyű lesz, de megígérte, hogy soha nem hagy el, és hogy minden a javunkra fog szolgálni azoknak, akik Őt szeretik (Róm 8,28).

Éppen ezért, amikor nem érted, mi történik, amikor úgy tűnik, hogy minden összeomlik, akkor jusson eszedbe: lehet, hogy most csak a „közben” van. De Isten munkálkodik. Csendben. Biztosan. Hűségesen. És egy nap – talán itt, talán az örökkévalóságban – meglátod majd, hogy minden részlet a helyére került. Mert amit Isten megígért, azt be is teljesíti.