A Biblia sokat ír az anyagi javakról, de kevés szó esik benne arról, hogy akár a világi gazdagság, akár a szegénység megbízható fokmérője lenne az Isten által tanúsított elfogadásnak vagy éppen rosszallásnak.

A Szentírás beszámol róla, hogy Isten nagy szolgái közül néhányan komoly vagyonnal rendelkeztek: például Ábrahám (1Móz 13,2), Izsák (26,12–14), Jákób (36,6–7), Dávid (1Krón 28,1), Salamon (2Krón 9,22), Jósáfát (17,5) vagy arimátiai József (Mt 27,57). Mások, például Illés (1Kir 17,1–14), Naomi (Ruth 1,1–21), Jeremiás (Jer 37,1–21), Keresztelő János (Mt 3,4; Lk 1,80) vagy Pál (ApCsel 16,16– 36; 28,16–31; Fil 1,12–14) élete viszont arról tanúskodik, hogy hiányt szenvedtek, bebörtönzésben vagy igazságtalan büntetésben volt részük.

Bár nem tudunk arról, hogy Jézus szűkölködött volna ételben vagy ruházatban, valószínű, hogy anyagi javak tekintetében nagyon keveset vagy semmit sem gyűjtött össze földi élete során (Mt 8,20).

Az, hogy Jézus tanítványaként él valaki, ma sem jelent garanciát az egészségre vagy a pénzügyi sikerre, de nem is feltétlenül vezet szegénységhez. Azt viszont megígéri az Úr a hívőknek, hogy lelki értelemben lehetőségük lesz kivirulni, és biztosak lehetnek abban, hogy Isten maradandó gazdagsága nem hagyja cserben őket, ha szemüket és szívüket gondosan az odafennvalókra fordítják, nem pedig a földi dolgokra (Kol 3,1–2), és éberen gyűjtik a mennyei kincseket, amelyek nem mennek tönkre (Mt 6,20).

Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint ahogy jó dolga van lelkednek.

3JÁNOS 1,2