Megszentelődés

A hívők egyre jobban hasonlítanak Istenre a szentségben, hálából azért, amit az életükben tett. A görög eredetiben a magyarra „megszentelődésnek” fordított szó azt jelenti, hogy „félretéve”, „elkülönítve” Isten különleges terve számára.

Pál arra biztatta a thesszalonikai új hívőket, hogy ilyen életet éljenek. Rámutatott: Isten akarata az, hogy Jézussal járjanak, és így Istennek tetsző legyen az életük (1Thessz 4,1.3).

Elmondta, hogy a szent élet nagyon gyakorlatias, és hogy Isten rendelkezéseinek az elvetése következményekkel jár (4,8). Isten arra hívta övéit, hogy hétköznapi döntéseik meg- hozatalához egészen más szemüveget használjanak: az evangélium igazságának szemüvegét.

Amikor valaki hinni kezd Krisztusban, egyszer s mindenkorra megszentelődött, „szentté lett” Jézus Krisztus áldozata által (Zsid 10,10). A bűn teljesen eltöröltetik, a halál vereséget szenved, és elérhetővé válik az örök élet. Ez a jó hír!

Ugyanakkor elindul egy életen át tartó folyamat a hívő életében, melynek során megtisztul, és egyre hasonlóbbá válik Istenhez a Szentlélek ereje által (1Thessz 4,8). Pál ezt visszhangozza, amikor kijelenti, hogy Isten „mindenestül” megszenteli a thesszalonikaiakat, és megőrzi őket „feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (5,23).

Jézus mai követői is megragadhatják ezt az ígéretet, mert „[h]ű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi azt” (5,24).