A templom jelentette Izráel vallási életének a szívét, és Nagy Heródes pazar felújítást végeztetett: a lakosok és az utazók egyaránt arannyal és ezüsttel borított kapukat láthattak, az udvart arany szőlőfürtök díszítették, a templom kárpitjainak helyén pedig díszes babiloni lenszövetek függtek. Még Tacitus római történetíró is lenyűgözve mondta róla, hogy „rendkívül fényűző templom”.

Jézus jövendölése valószínűtlennek, sőt elképzelhetetlennek tűnhetett azok számára, akik hallották. Nemcsak maga a templom volt lenyűgöző, de Jézus egy olyan időszakban élt, amikor a judaizmus nagy messiási lázban égett, és komoly reményeket fűztek hozzá, hogy nemzetük felszabadul a római uralom alól.

Hogyan lehetséges, hogy ez az épület, amely a zsidó élet és reménység középpontját jelenti, romhalmazzá váljon? Ám mindössze néhány szűk évtizeddel később, Kr. u. 70-ben a római seregek lerohanták Jeruzsálemet, és feldúlták, lerombolták és felgyújtották a templomot.

Ez a történelmi epizód tragikus volta ellenére egy nagy igazságot támaszt alá: Jézus szava megbízható. Ahogyan Isten népe most Jézus visszatérésének, a végső feltámadásnak és Jézus összes többi ígéretének a reménységében él, amelynek még mind be kell következnie, bizonyosságot meríthetünk abból a tudatból, hogy Jézus próféciái újra meg újra megbízhatónak bizonyultak.

A keresztény reménység szilárd alapja az, aki soha nem változik (Mal 3,6; Jak 1,17).

Eljönnek majd a napok, amikor ezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.

LUKÁCS 21,6