Keressétek az alázatosságot
Zofóniás – Júda prófétája – írásának az első részét arra szentelte, hogy figyelmeztesse Júdát és Jeruzsálemet az Úr közelgő napjára.
Zofóniás – Júda prófétája – írásának az első részét arra szentelte, hogy figyelmeztesse Júdát és Jeruzsálemet az Úr közelgő napjára.
Akik továbbra is vétkeztek az Úr ellen, azok számára ennek a napnak a közeledése csupán Isten ítéletének az elérkezését jelentette. Bár Izráel északi királysága majdnem száz évvel korábban átélte a pusztulást – és ezek az olvasók jól tudták ezt –, Júda déli királysága továbbra is megkeményítette nyakát az Úr intései ellen.
Isten irgalmából elküldte Zofóniást, hogy ismét felszólítsa őket a megtérésre. Megparancsolta nekik, hogy keressék az Urat, méghozzá kimondottan alázatos lelkülettel. Nyilvánvaló, hogy bizonyos értelemben hozzájárult lázadásukhoz a büszkeség, mivel a szerző kétszer is utalt az alázatra a 2,3 versben.
Pál a thesszalonikai gyülekezethez írt levelében említette az Úr napját, és azt mondta róla, hogy „úgy jön el, mint éjjel a tolvaj” (1Thessz 5,2). Pál kétféle embert említ ebben a szakaszban. Akik sötétségben vannak, nem menekülnek meg a közelgő pusztulás elől (5,4). Krisztus azonban azért halt meg, hogy a világosság gyermekei oltalmat nyerjenek Isten közelgő haragja elől (5,5.9). Isten ellenáll a kevélyeknek, az alázatosak viszont számíthatnak kegyelmére és jóindulatára (1Pt 5,5).
Igaz ítélet
Zofóniás a fejezet elejét Jeruzsálem jellemzésével kezdi. Isten képmásának hordozói – akik Isten városának a falain belül éltek – továbbra is elvetették Isten szavát. Az elnyomó és lázadó nagyváros romlottsága nem ismert határokat. Zofóniás vérszomjas vadállatként írta le a fejedelmeket és a bírákat, a prófétákat és a papokat pedig álnoknak és becstelennek nevezte (Zof 3,3–4).
A város Ura azonban továbbra is igaz volt, soha nem cselekedett hamisságot. Neki nem esett nehezére betölteni azt az igazságos mércét, amelyet felállított. Sőt a próféta úgy mutat be minden reggelt, mint az Úr hűségének újabb bizonyítékát (3,5).
Ahogyan az evangéliumok lapjain láthatjuk, Jézus ezt a tökéletes igazságosságot mutatja be, még azt is kijelenti: „…én mindenkor azokat cselekszem, amik neki [az Atyának] kedvesek.” (Jn 8,29) Jézus mindig azt tette, ami helyes volt, ezért ő az egyetlen, aki megfelelően képes megítélni a világot. Isten útjai tökéletesek, és kegyelmében utat készít Jézus által, hogy az emberek hozzá mehessenek.
Keressétek az Urat mind, akik alázatosak vagytok e földön, akik az ő törvénye szerint cselekedtek. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!
ZOFÓNIÁS 2,3