Isten azt akarja, hogy szabadon élj. Nem csupán a külső körülményeidben, hanem legbelül, a szíved mélyén is. Azt kívánja, hogy megszabadulj mindattól, ami visszahúz és fogva tart, legyen az egy rossz szokás, fájdalmas múltbeli emlék vagy egy belső küzdelem, amely nem engedi, hogy igazán fellélegezz. Krisztus az, aki ezt a szabadságot megadhatja neked.

A Biblia világosan kimondja: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Galata 5,1). Ez a szabadság nem csupán egy érzés vagy egy állapot, hanem egy tudatos döntés: elhinni, hogy Isten létezik, hogy számítasz neki, és hogy hatalma van arra, hogy megváltoztassa az életedet.

Gyakran úgy hisszük, hogy a szabadság azt jelenti, hogy elmenekülünk a nehézségeink elől. Próbáljuk megkerülni a fájdalmat, gyors vigaszt keresünk – valami olyat, ami eltereli a figyelmünket, és átmeneti megkönnyebbülést ad. Egyesek számára ez az alkohol, a drogok, a szerencsejáték, a vásárlás, az étel vagy akár a munka. Mások számára az önsajnálat válik menekülési úttá, amely végül még mélyebb sötétségbe taszít.

A szabadság dalai

Ezek az eszközök azonban csak illúziót nyújtanak. Lehet, hogy pillanatokra enyhítik a fájdalmat, de soha nem adnak tartós megoldást. Sőt, gyakran még nagyobb függőséget, még mélyebb ürességet hagynak maguk után.

Isten szabadsága más úton érkezik. Nem meneküléssel, hanem az igazság felismerésével kezdődik. Azzal, hogy szembenézünk a múltunkkal, a sebeinkkel, a hibáinkkal. Isten nem azt akarja, hogy elfussunk előlük, hanem hogy megértsük őket, és elgyászoljuk mindazt, amit elveszítettünk. A Máté evangéliumában olvasható: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Máté 5,4). Ez a gyász nem öncélú szenvedés, hanem a gyógyulás első lépése.

A világ nem tud igazi szabadságot adni nekünk. Az egyetlen, aki erre képes, az Isten. Amikor hajlandóak vagyunk őszintén ráhagyatkozni, megvallani előtte a küzdelmeinket és elismerni, hogy nélküle elveszettek vagyunk, akkor megtapasztalhatjuk azt a valódi szabadságot, amely nem átmeneti, hanem örökké tart.

Ha szívből így imádkozol: „Uram, segíts elfogadnom, hogy a szabadság egyetlen útja te vagy. Segíts, hogy ne a menekülést válasszam, hanem bízzak benned. Mutasd meg nekem, hogy te vagy az egyetlen reményem!” – akkor Isten megmutatja neked a kiutat.