Örömzene Rend Collective módra

Az őshonos ír hangszereket is használó együttes története egy közös vággyal, Isten akaratának megismerésével és beteljesítésével indult, mely mára többek között nemzetközi ismertséget hozott számukra. A leginkább folk-indie stílusban, népzenei elemekkel vegyített dicsőítésben alkotó csapat üdítően hat a mai zenei világban.

Sokunknak elsőként az öröm jut eszébe, ha a zenétekre gondolok. Mi a gyökere ennek a folyamatos vidámságnak, ami rátok jellemző?

Úgy érezzük, hogy azért mutat a zenénk a jókedv felé, mert – bármennyire is hihetetlen –, de természetünknél fogva inkább komor emberek vagyunk. Egy nyirkos, esős országból származunk, ahol reggel felkelve nehéz életörömet találni, amikor a napra sem lehet rálelni. Rá kellett ezért döbbennünk, hogy a derű nem egy olyan dolog, ami automatikusan ott van az ember életében. Lelki fegyelmet igényel, melyet folyamatosan ápolnunk és gyakorolnunk kell. Jó érzéssel jár, ha megszerezzük a jogosítványunkat, vagy kapunk egy tábla csokit. De az öröm ennél sokkal mélyebb. A Szentírás azt mondja, hogy az Úrban való öröm a mi erősségünk, s ez az erőforrás az, ami megtart bennünket a próbák idején. Keresztényként miénk lehet ez a belső öröm, s ez az, amit mi is folyamatosan keresünk. Hogy ne csak vidámak legyünk, hanem boldogok is!

Tavaly kiadtatok egy gyerekalbumot, hogyan jött az ötlet és milyen reakciókat kaptatok?

Amikor szülőkké váltunk és felismertük, hogy mennyi zenét és YouTube-videót fogyasztanak a gyermekeink, akkor elkezdtünk olyan dalokat keresni, melyek a hitet építik fel bennünk és Istenről tanulhatnak általuk. Azonban az igazság az, hogy bár találtunk párat, de nem igazán sokat. Ez volt az első szikra, hogy készítsünk valamit kifejezetten a gyerekeknek. Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a visszajelzések alapján azt látjuk, hogy a gyerekek mellett a szüleik is nagy örömmel hallgatják ezt az albumot. A kezdetektől fontos volt számunkra, hogy ez egy olyan projekt legyen, amit az egész család szeret és együtt énekel, s ez megvalósulni látszik.

Új színt hoztatok a dicsőítésbe, hogyan látjátok a dicsőítő zene jövőjét, szükség van ilyen folyamatos megújulásra?

Az a tapasztalatunk, hogy a dicsőítő zene egyre őszintébbé és művészibbé válik. Úgy érezzük az emberek ki vannak éhezve olyan zenék iránt, melyek mentesek a modern dicsőítés sokszor sajnos sablonos fajtáitól.

Sokan maguk is dalokat írnak. Milyen tanácsot adnátok számukra ebben a kreatív folyamatban?

Ne írjatok semmi olyat, ami nem őszinte, amit nem tapasztaltatok meg még saját magatok az életetekben. Gondoljatok bele, lehet, hogy a következő 15 évben ezt kell majd énekelnetek karrieretek során! Írjatok olyan dalokat, melyeknek igazi tartalmuk van, melyek valódi találkozásból és kinyilatkoztatásból fakadnak.