A János 4, 4-26-ban olvassuk ezt a történetet, mely sok üzenetet hordoz. Ahhoz, hogy megértsük mennyire különleges Krisztus beszélgetése ezzel a samáriai asszonnyal, először meg kell értenünk, hogy milyen erős gyűlölet és előítélet volt a zsidók és a samaritánusok között. Az ortodox zsidókban erős ellenszenv élt feléjük, mivel a samaritánusok összevegyítették a zsidó hitet és a bálványimádást. Ha Jézus Jeruzsálemből indult volna Galileába, akkor nem ezt a két és félnapig tartó utat javasolták volna neki. A legtöbb zsidó ugyanis inkább ötnapos kerülőutat tett meg a forró sivatagban, csakhogy ne kelljen érintkezniük a samaritánusokkal. Ám Jézus nem mások ellenérzései szerint viselkedett, és egyenesen eme országrész közepébe érkezett. Megérkezésük után megálltak pihenni egy kútnál – szemmel láthatólag nem elkülönülve a helyiektől. Bár fáradt volt az utazástól, készenlétben várt.

Az a nőt, aki odament, több dolog miatt is megvetették és utálták. A samaritánus származása miatt, aztán mint nőt, eleve másodrendű állampolgárnak tartották akkoriban, és ott volt a közismerten erkölcstelen életmódja is. Mégis, ő volt az a személy, akire Krisztus, Istennek a fia várt, hogy találkozzanak.

Belegondolni is nehéz, mennyire elképzelhetetlen volt, hogy Jézus megszólítsa őt, és vizet kérjen tőle. Nemcsak a szokásokat rúgta fel azzal, hogy megszólított egy nőt, hanem ezt még fokozta, hogy egy ilyen megvetett és erkölcstelen samaritánussal állt szóba. Hasonlóképpen, nekünk is lehet olyan, a megváltást még nem ismerő szomszédunk vagy munkatársunk, akinek más az értékrendje vagy más kulturális háttérből jön. Ám szükségük van az Örömüzenetre, miszerint Jézus annyira szerette őket, hogy az életét adta értük. Az Úr a magad kútjához helyezett téged, ami a lakóhelyed közösségében van, hogy találkozz az ottani emberekkel, akiknek értesülniük kell a megváltásról.

Több üzenete is van ennek a történetnek, melyben a nő a kútban levő állott vízre gondol, ám Jézus arról az élő vízről beszélt, mely folyamatosan tör fel, és tele van frissességgel. Ebből a vízből iszik minden hívő, hogy olyan értékes életet tudjon élni, mely tetszik Istennek.

Jézus élő vizet szeretett volna adni neki, ami minden szomját képes volt kioltani. Azt a megelégedettséget szánta neki, amit mindig is keresett, de becsapta őt a körülötte levő világ, és ottmaradt kiszáradva és kiüresedve. Csak Jézus adhatta neki az örökélet vizét, ami minden szükségére elég volt. Ajándékként ajánlotta fel neki, s mint ő is, ezt másokkal is meg kell osztanunk.

Jézus mintát ad nekünk, hogy miként osszuk meg az Evangéliumot azokkal, akik tőlünk különböző háttérből jönnek. Beszélgetett vele, kérdezgette, nem ítélte el a múltja miatt, de nem  is bagatellizállta el a bűneit, hanem Isten ajándékát, egy sokkal jobb jövőt ajánlott fel neki. Jézus átlépett az asszony múltján, takargatott szégyenén, és a társadalmi különbségeken is. Egy hétköznapi beszélgetés keretében át tudta adni neki Isten szeretetét. Ő pedig megvallotta bűneit, megtért, elfogadta a felkínált bocsánatot, és az élete mindörökre megváltozott.

„Az ember annak alapján ítél, amit lát, de én nem a külsejét, hanem a szívét nézem.”

(1 Sámuel 16,7)

Dr. Michael Youssef: Devotional
További információ: www.LTW.org