A természetben először a gyermeki mivoltunkat éljük át. Ugyanígy, amikor beleszületünk Isten családjába, az a jó, ha először ezt a korszakot tapasztaljuk meg, és ezzel béleljük ki a lelkünket, hogy van egy Mindenható Apánk, akinek a lányai/fiai vagyunk, és teljes biztonságban érezhetjük magunkat.

Ez kell azelőtt, hogy kimennénk harcolni. Persze a közösségek nem ideálisak, sokaknak menet közben kell patkolni a lovat. Ám Isten apai lénye bármikor átélhető, s ha kimaradt a lelki indulásunkkor, akkor utólag is kérhetjük, hogy hadd élhessük át. A harc viszont kikerülhetetlen, de a jó hír az, hogy az abszolút Győztesnek az oldalán veszünk benne részt. Ahogy egy ismert vezető fogalmazta: – van, aki egy sétautazásra érkezik a hit hajójához, és megdöbben, hogy a luxus óceánjáró helyett egy szürke hadihajó várja. Ám ez nem akármilyen harc, ez nemes harc, ahol vannak fegyvereink (Efézus 6), és bajtársaink is. Így viszont egészen más érzés részt venni a küzdelmekben. Nemes célokért folyik, s ettől az egész megszépül. Megint másvalaki rámutatott arra, hogy az átlagos katona elfuthat, ha élesedik a hadi helyzet, ám az igazi harcos az szalad a csatába, mint Dávid Góliát felé. Arra ügyelni kell, hogy melyik csatában kell részt vennünk, mert a Tábornoktól függetlenedve nincs jó vége, ha nekitámadunk egy ellenséges hadoszlopnak. Csak józanul, de nem félve.

Ahogy egy valódi hadseregnél, a szellemi seregnél is fontos, hogy melyik fegyvernemnél szolgálunk. Hol van a helyünk, hova lettünk beosztva. Egy pár évvel ezelőtti tengerentúli felmérés szerint az amerikai hívőknek mintegy 5 százaléka van tisztában azzal, hogy mi a feladata, küldetése. Ez mondjuk nem tesz egy sereget hatékonnyá, ha a többsége nem tudja, hol kell szolgálnia. Ma már vannak kérdőívek, tanulmányok arról, hogy hányféle (35-40) szolgálat létezik – ki-ki találja meg a testhezállót.

Van két iránymutató, ami jelzi, hogy milyen tevékenységre rendeltettél. Az egyik, hogy mi az, ami vonz, amiért lelkesedsz. A másik pedig az, hogy mi bosszant, amin változtatnál. Ha például elborzaszt a hajléktalanok sorsa, és sokat gondolsz arra, hogy miképpen lehetne rajtuk segíteni, akkor jó eséllyel szociális területen nézz szét. Ha mindig segíteni akarsz mindenkinek és mindenkin, akkor segítő vagy. Ha az érdekel, hogy el kellene mondani az Igét az embereknek, hogy megtérjenek, akkor evangélista lehetsz. Ha pedig sokat jelent neked, hogy az Ige helyesen van-e kifejtve, akkor bizony tanító vagy, ha pedig a hívők állapota foglalkoztat, akkor pásztori a szolgálati ajándékod.

Addig kutakodjunk, amíg fel nem ismerjük, hogy mi a feladatunk, a fegyvernemünk, s akkor jön, hogy melyik csapattestbe tartozunk. Ahogy az a tartós házasság alapja, hogy mindkét fél addig imádkozik, amíg meg nem tudja, hogy ki lesz a társa, így van a gyülekezet kiválasztásánál is. Biztosnak kell lennünk abban, hogy melyik közösségben van a helyünk, és akkor nem sodor ide vagy oda egy konfliktus vagy belső ellentét – oda lettünk beosztva.

Mint a fociban. Ha szélső vagy, tanuld meg, mitől lesz jó egy szélső. Azután tanuld meg a többiekkel való összjátékot. Végül pedig keresd meg a klubot, ahol játszol, és tegyél bele mindent, hogy sikeres legyen.

A helyünkön megvívni a nemes harcunkat. Ilyen egyszerű.