Türelmet, időt, áldozatot, pénzt, kedvességet, hűséget vagy szeretetet. Még a kórteremben is segíthetünk a nálunk elesettebbnek. Mindnyájan rászorulók is vagyunk, csak idő és helyzet kell, hogy megmutassa. Vannak az életnek nyugodtabb és viharosabb időszakai. Amikor nyugalom van, akkor érdemes szétnézni, hogy kinek van komolyabb nehézsége a környezetünkben, s miként tudnánk neki segíteni. Amikor pedig a mi hajónkat dobálja a vihar, akkor jólesik, ha valaki észreveszi, s a maga módján és lehetőségeivel próbál segíteni.

Jobb adni, mint kapni – mondta a Mester, ám ez nem annyira természetes. A legtöbb jó, amit mi emberek egymásnak továbbíthatunk, az nem kerül semmibe. Talán a legértékesebb, amit adhatunk, az a másik embernek a megbecsülése, elismerése. Nagyon sokan vannak, akik rengeteg áldozatot hoznak szeretteikért, igyekeznek, keresik a lehetőségeket, nem adják fel, mennek előre. Eközben a legtöbbször, amikor adnak, az “természetes”, pedig egyáltalán nem az. Nem az a szülőktől, a testvérektől, a gyerekektől szüleik iránt (ha gond van), a főnököknek az alkalmazottak felé, és viszont.

Rá kell vennünk magunkat, hogy tudatosan kifejezzük az elismerésünket, ha valaki a környezetünkben jól teljesít, sokat belead, nem csak annyit, amennyit muszáj. Ugyanez érvényes a képességekre, adottságokra, művészi érzékekre. Egy-egy jó szó, biztatás, egész életpályákra hatással tud lenni, amikor a képességei szerinti irányba tereli a bizonytalan tehetséget. Megy ez neked, meg tudod csinálni, ez a te utad, és az ehhez hasonló szavak, elképesztő erővel bírnak, és olyan módon mozdítanak be valakit, mint semmi más. Nagyjából tudjuk, mire vagyunk képesek, ám sokszor szükségünk van arra, hogy ezt kívülről is megerősítsék, megfogalmazzák. Ez nem hízelgés, gazsulálás, ez lelki infúzió a negatív környezettől, kudarcoktól kiszáradt léleknek.

Illés – óriási fegyvertény után – meg akart halni a fáradtságtól. Felkeltette, s biztatta egy angyal, evett (pogácsát), ivott (vizet), elaludt, újra felkeltette, s biztatta a mennyei küldönc, evett, ivott, majd 40 napig ment a kapott erővel. Bárki eljuthat Illés állapotába, s ilyenkor legyünk angyalai a másiknak, keltsük fel a közönyéből, letargiájából, és adjunk neki “pogácsát” és “vizet”, hogy tovább mehessen. Egészen az Isten hegyéig.