Mi – hívők – is régóta jelen vagyunk az online térben is. Látva sokféle megnyilvánulásunkat, posztjainkat, két kérdés gondolkodtatott el.

1. Miért rejti el valaki a kereszténységét az online térben, miközben tudom róla, hogy az? Miért csak olyan posztjai vannak, amelyekből ki sem derül a hívősége?

2. Hogyan lehet az, hogy vannak olyan hívők, akik nem érzékelik, hogy a kereszténységen túli világban nem hitelesek, nem hatásosak a megnyilatkozásaik? Miért nem zavarja ez őket?

A virtuális (online) világ pandémia alatti szükséglete még erősebb lett. Így még inkább felkínálta nagyszerű lehetőségét annak is, hogy a nyilvános térben ki-ki megmérhesse hívősége hatásosságát, hitelességét a nem keresztények között. Mert csak vannak ilyen barátaink és ismerőseink is a Facebookon és egyéb felületeken! És végül is ők döntik el, hogy számukra hiteles-e, amit írunk és mondunk. (Csak megjegyzem: más a hitelesség, és más az egyetértés – hitelesnek tarthatnak akkor is, ha nem értenek egyet.)

Talán hasznos is megtudni, hogy hitelesnek tartanak-e!

Voltak és vannak, akik elfogadták ezt a kihívást. Vannak, akik úgy igyekeztek ennek eleget tenni, hogy számolatlanul posztolgatták az igeverseket, vagy keresztény tematikájú videókat, tanításokat, cikkeket tettek közzé. Persze ez elismerendő bátorság. De miért gondolja bárki, hogy ez önmagában elegendő a hatásos hitelességhez?

A hitelesség joggal igényli azt, hogy ne csupán másoktól vett gondolatokat, de sajátokat is osszunk meg!

Hogy képesek legyünk az élet különféle kérdéseihez keresztény életszemléletből kiindulva lényegit, eredetit mondani és írni. Hogy kitegyük magunkat annak, hogy ki-ki őszintén reagálhasson, amire aztán újból írhatunk, majd újabb válaszok érkeznek. Csak így lehetünk benne egy párbeszédben, amelyben a többiek is érzékelik, hogy kizárólag a magunkét hajtogatjuk, vagy őket is értjük (vagy legalábbis meg akarjuk őket érteni).

A visszajelzések és az így kialakult párbeszéd segít minket abban, hogy őszintén beszéljünk, együtt az igazat és a valódit magunkról – mert a vallomásszerű megnyilatkozások az igazak. Emellett mindez abban is hasznunkra lesz, hogy megtaláljuk azt a nyelvezetet (a kánaáni stíluson túl), amely azok számára is érthető, akik nem a templomban nőttek fel. Ha csak a keresztényekkel akarunk valamit megosztani, arra ott vannak a saját csoportjaink, de ha nyilvánosan tesszük ki „magunkat”, akkor mindenki számára érthetőnek kell lennünk!

GYAKORLATOK

Végül pár konkrét online gyakorlat a hatásos hitelességért (főképpen azok figyelmébe, akik jelentős szolgálatot végeznek, sokrétű feladatot látnak el a keresztény közegben).

1. Olvass minél több keresztény posztot, és válogasd szét a mondatokat közhelyekre és valódi gondolatokra!

2. Más keresztények posztjait olvasva gondold végig, hogy te hogyan fogalmaztad volna meg, hogy tőled az hiteles és hatásos legyen!

3. Közhelyekkel, általánosításokkal ne kommentelgesd mások posztjait, ha nincs saját gondolatod!

4. Az élet valamely jelenségéről, bajáról, lehetőségéről szóló saját posztodban valódi gondolataidat oszd meg, melyek a hitedből, életszemléletedből, tapasztalatodból fakadnak! Megfogalmazásodban törekedj arra, hogy azoknak írd, akik nem a gyülekezetedhez tartozó ismerőseid! Ha vannak reagálások, azokra ugyanolyan alapos megfontolás és meggyőződés alapján válaszolj! És bátran kérdezz rá arra is, mit gondolnak arról, amit írtál!

A közösségi média – a Facebook, Instagram, Twitter és a többi – mint egy tükör, élesen megmutatja a hitelességet. De a hiteltelenséget is.

Forrás: Háló Gyula / Igeidők Magazin