Kreatív szeretet a tizenéveseknek
Keddi rádiós visszaemlékezésünk szerzője, TeddyBá (Kádár Józsi) pár éve tinédzserekkel foglalkozik. Hit, zene, csend és ölelés, imatánc, kreativitás, vizualitás.
Keddi rádiós visszaemlékezésünk szerzője, TeddyBá (Kádár Józsi) pár éve tinédzserekkel foglalkozik. Hit, zene, csend és ölelés, imatánc, kreativitás, vizualitás.
Egy barátom biztatásán gondolkodva, egy éjszaka álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Mi lenne, ha szerény személyem (József – az álomlátó) a fiataloknak narrátorként elmesélné, vajon mit is érezhetett bibliai druszám, József, miken mehetett keresztül érzelmileg. Elkészítettem modernkori gúnyámat, és egy szerzetes barátom segítségével bementem „ijesztgetni” őket József történetével.
A fiatalok tátott szájjal bámultak, ahogy egy egészen más formában hallgathatták meg a „történetemet”. A legnagyobb elismerést egy olyan 9. osztályban kaptam, ahol soha nem volt ilyen csend és rend, mint ezen a hittan órán. A végén vastapsot kapott ez a fura figura, de az üzenet átment, vették az adást.
Eltelt fél év, és egy két és fél napos lelkigyakorlaton találtam magam, ahol ez a hírhedt, akkor már 10-dikes osztályt kellett Isten jelenlétébe eljuttatni. A téma adott volt, és a lélek „bemerítése” is az én feladatom lett. Csatornaként Isten kezében.
Előtte kérdőívet töltettem ki velük, hogy mit szeretnek és mit nem a lelkigyakorlatokban. Megrendítő konklúzió jött ki. Ezeket a gyerekeket nem könnyű megmozgatni, de közben hatalmas éhség van a szívükben Isten jelenlétének megélésére, csak az ne a hagyományos módon legyen.
Kipróbáltam velük az imatáncot. Zene, körtánc, közösség, imádság, egymás hordozása. Ez már közelebb állt hozzájuk. Ez egy imaforma keret, a lényeg belül zajlik önmagad és Isten között.
Emlékszel, amikor lánc lánc eszterláncot tánciztál az oviban, milyen egyszerű és természetes volt. Mire felnőttünk, teljesen elfelejtkeztünk róla. Pedig milyen jó volt együtt ringatózni, fogni egymás kezét, a közösséget kézzelfoghatóan megtapasztalni. Fogom a másik kezét, ő is az enyémet, és kölcsönösen húzzuk-vonjuk, segítjük egymást.
Lélekmélyítő zenék, imaszándékok, egyszerű lépések, nem vagyok egyedül, egymás terheinek hordozása a körtánc lépéseken keresztül. Zene, tánc, csend, Szentírás. Mint egy mennyei ritmusképlet, körforgás Isten kerekében. A mennyei szél pedig fújt, mi pedig beálltunk a szélbe, és ittuk a jelenlétét. A lélek megnyugszik, a problémák átértékelődnek, megjelenik, felfakad a lélek legmélyén Isten forrása, az élő víz, és elindul útjára, visz, sodor, magával ragad. Új közösséget teremt.
A lelkigyakorlat utána havonta jártam be ehhez az osztályhoz, az ő kérésükre imatáncórát tartani nekik. Megtaláltuk a közös nyelvet, és azóta még két osztálynak tartottam ilyen, illetve ehhez hasonló lelkigyakorlatokat, kiegészítve kreatív képekkel. Ekkor jött a maciölelés. A feleségem talált egy hirdetést, hogy 50 plüss maci 5000 forintért elvihető. Elhoztam. Készültem a 2020-as szeptemberi lelkigyakorlatra. Mi lenne, ha a csendzene alatt a 30 fiatal plüssmacit ölelne? – jött az engem is meglepő ötlet. 16 éves fiatalokat így macikat ölelgetni még nem láttam.
A csendzene lenyugvást ad, segít megérkezni A TESTEDNEK, A LELKEDNEK ÉS A SZELLEMEDNEK, hisz szanaszét vagy esve, gondolatok érzések, érzelmek keringenek benned. Ha el TUDSZ csendesedni, akkor rá tudsz hangolódni a HANGRA, és meghallhatod a neked szánt adást. Minden egyes része a napnak ezzel kezdődik, ezzel zárul le, mintegy keretet adva kezdetnek és befejezésnek. A macik pedig megtették a dolgukat. A fiataloknak nagyon bejött. Mert ölelni KELL, ha egy plüssmacit is, mert fontos érzelmi kifejezés az elcsendesedésben, magukra találásukban.
Isten folyója csak egy csatorna, eszköz: Megérkezés, csendzene, maciölelés, imatánc, imasál, Szentírás, egymás hordozása, vizuális reakció – TeddyBácsi Képei -, érzelmi visszajelzés.
Úgy érzem közbe magam, mint egy DJ, aki keveri az elemeket, és azok megteszik a hatásukat.
Ez azért fontos, mert szakemberektől hallom évek óta, hogy a mai gyermekek érzelmi intelligenciája a sok kütyü miatt nagyon alacsony, nem képesek az érzelmeikről beszélni, azokat kifejezni.
Hogyan vezessük be őket a láthatatlan rejtelmeibe, a láthatatlan Isten megismerésébe, ha nem fejlődik ki ehhez az érzékük? Láthatóvá tenni a Láthatatlant. Ezt kell megtanítani nekik, és minél kisebb korban elkezdeni. Én 5., 6., 7., 8. osztályoknak tartok hetente egyszer hittant ezekkel az elemekkel. Lassan, de biztosan látom az fejlődést. A folyó „működik”, csak el kell oda vezetni, és belemeríteni őket.
A folyó adott, hisz Isten trónjától ma is folyik, fiatalnak, idősnek egyaránt.
Szeretnél elmerülni benne?