A Szentírás szentnek mondja a teremtés Istenét (Ézs 6,3). A „szent” kifejezést gyakorta használjuk, ám ritkán találkozunk a pontos meghatározásával. E szó magában hordozza az elkülönítettség gondolatát. Isten olyan szentséget vár el népétől, amennyire ő maga szent (3Móz 19,2). Isten arra hívta el Izráel népét, és arra hívja el ma az egyházat, hogy másmilyen legyen, mint a világ: láthatóan és egyértelműen különbözzön tőle, és tükrözze az ő szent voltát.

Miután az Úr megszabadította Izráelt a szolgaságból, ezt az új, ilyen módon néppé formálódott közösséget szent nemzetnek nevezte (2Móz 19,5–6). Az Ószövetség jó része arról szól, hogy azt részletezi, mi következik ebből az emberek Istennel és egymással való kapcsolatára nézve a gyakorlatban. Ez a részletes leírás arra szolgált, hogy Izráelt minden más néptől megkülönböztesse, mint ahogyan Isten is különb, mint a többi hamis istenség. Izráel életének mintát kellett adnia az egész világ számára arról, hogyan képzeli el Isten az emberi életet.

Isten népének a tisztasága visszatérő téma Zakariás próféciáinak az utolsó fejezeteiben. Ebben a szakaszban Zakariás előremutat arra az időre, amikor a hétköznapi főzőedények is szentek lesznek, mint az oltárnál használt edények (Zak 14,20–21). Még a lovak csengettyűire is az lesz írva: „Az Úrnak szentelve!” Ez eredetileg a főpap fövegének a felirata volt (2Móz 28,36–38). Ezek a mindenre kiterjedő leírások azt jelzik, hogy semmi sem eshet kívül Isten hatáskörén. Izráel Istennel való kapcsolatának az élet minden területét át kell hatnia.

Isten szándéka az volt, hogy választott népén keresztül mutassa be szentségét. Izráelt nem azért választotta ki és különítette el, hogy kiváltságokat biztosítson neki, hanem azért, hogy küldetést teljesítsen be.

A Szentírásnak már a felszínes olvasása során is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Isten ószövetségi népe nem volt képes megtestesíteni Isten szentségét és megfelelni mércéjének. Isten azonban erre nem azzal válaszolt, hogy az egész emberiséget végleg elvetette, hanem inkább elküldte Fiát, hogy ő testesítse meg azt, ami Izráel feladata lett volna. Jézus az élete minden részletében és területén tökéletesen kifejezte Isten szentségét.

Jézus szent élete révén lehetővé tette, hogy létrejöjjön egy szent nép. Az Újszövetség ezért használja a „szent” kifejezést (Róm 1,7) Isten népére. A Szentlélek Krisztus művének a következményeit minden egyes hívőnek a szívére alkalmazza. Ahhoz, hogy a szentség fogalmát igazán megértsük, Jézust kell mércének tekintenünk. Noha lehetetlen tökéletesen megvalósítanunk Krisztus tökéletes életét, továbbra is úgy nézünk rá, mint jelenbeli és eljövendő reménységünkre.

Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az ÚR szent tulajdona! Az ÚR házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek URának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek URának házában.

 ZAKARIÁS 14,20–21