Zakariás előremutat egy eljövendő királyra. A 9. fejezet első fele Isten Júda ellenségein végrehajtandó ítéletéről szól, de a folytatásban kijelenti a próféta, hogy az igazi békességet majd csak az az igazi Király, a Messiás fogja elhozni. Zakariás azt hirdette, hogy e király érkezése hamarosan várható, ezért arra buzdította Siont, azaz Jeruzsálemet, hogy ujjongva örüljön. A Zak 9,9 verse elmondja, hogy ez egy igaz király lesz, aki üdvösséget hoz.

Az ókori Keleten a király érkezését látványos pompa és dicsfény övezte. Az akkori becsület- és szégyenalapú kultúra gondolkodásában ennek az elmaradása súlyosan sértette volna a király tekintélyét. A királyok nagy kísérettel utaztak. Zakariás próféciája arra az ókorban közismert gyakorlatra mutat, hogy a békés szándékkal érkező király szamárháton vonult be, nem pedig harci lovon.

Amikor Jézus földi szolgálatának az utolsó hetéhez érkezett, akkor a tanítványainak egy megbízást adott. Azt mondta, ha bárki megkérdezi tőlük, hogy mit keresnek, akkor mondják azt, hogy az Úrnak van szüksége rá (Mt 21,2–3).

Jézus nagyon pontosan tisztában volt azzal, hogy ő kicsoda. Ismerte Zakariás próféciáját, sőt mit több: ő inspirálta a megfogalmazását. Ezért tehát nem véletlen, hogy Jézus egy szürke szamáron vonult be Jeruzsálembe, szamárcsikó hátán. Ez a békességgel érkező király jelképe. Máté evangélista megjegyzi, hogy az egész város fölbolydult, és kérdezősködni kezdett, hogy vajon kicsoda ez az ember (21,10). De Jézus számára ez nem volt kérdés. Azzal, hogy egy szamár hátán érkezett, láthatóan kifejezte, hogy ő az a Messiás, akinek az érkezését a prófécia megjövendölte.

Zakariás hiába mondta el a zsidóknak, hogy így fog történni, ők nem azonosították be az eseményeket a próféciákkal. Tragikus módon félreértették Jézust. A hét első napján, vasárnap még királyként üdvözölték, de pénteken már mint bűnözőt feszítették keresztre.

Mind a pálmaágak, mind a dicsőítő ének, mind pedig a szamár nagyon is helyénvaló volt. Ennek a királynak az uralma tökéletes – beleértve az eszköztárát is. Bár ő minden imádatra méltó, mégis megalázta magát egészen a kereszthalálig (Fil 2,8). Soha senki nem látott még hozzá hasonló királyt; ezt leginkább az utána következő vasárnap – mint az új teremtés nyitánya – bizonyította a feltámadásában.

Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.

ZAKARIÁS 9,9