Jeremiás ezúttal a királyi udvarral közli az Úr üzenetét. Izráel népének a viselkedését látva az Úrnak bőven volt mondanivalója a várható pusztulásról. De Jeremiás nem a fenyegető hírekkel, hanem egy paranccsal kezdi prófétai üzenetét: „Cselekedjetek törvényesen és igazságosan…” (Jer 22,3) Ez a vers azzal az utasítással folytatódik, hogy Jeremiás hallgatói mentsék meg a nyomorultat a nyomorgatók kezéből, ne nyomorgassák a jövevényt, az árvát és az özvegyet, és ne ontsanak ártatlan vért. Mindegy, hogy milyen messzire távolodtak el az Úrtól, Isten néhány nagyon egyszerű útmutatással lehetőséget teremt nekik arra, hogy újra részük lehessen az oly igen áhított áldásokban.

Jézus azt tanította, hogy minden, amit az ember „eggyel is a legkisebbek közül” tesz, az olyan, mintha vele tette volna (Mt 25,45). Ez a tanítás ugyanazt a parancsot visszhangozza, amelyet Isten adott a Jer 22,3 versében. Isten szívből szeretné, ha népe gondoskodna azokról, akik a leginkább rászorulnak erre. Olyannyira igaz ez, hogy ha valaki egy rászorulón segít, azt úgy tekinti, mintha közvetlenül neki szolgált volna. A Jak 1,27 verse azt is mondja, hogy „tiszta és szeplő nélküli istenfélelem… meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban”. Amikor Jakab a levelét írta, a kevésbé szerencsésekről való gondoskodás egyáltalán nem volt új gondolat, hiszen Isten már Mózes törvényeiben is azt mondta népének, hogy gondoskodjanak azokról, akik rászorulnak. Jézus ugyanezt tanította követőinek. Jakab tehát azért írta ezt, hogy újra emlékeztessen erre az igazságra. A Szentírásból kristálytisztán kitűnik, hogy Isten egyértelműen azt várja, hogy népe viselje gondját az ilyen „legkisebbeknek”.

A Jer 22. fejezetének az első öt verse azt írja le, hogy Isten milyennek szeretné látni Cidkijjá királyt és népét: hogyan engedelmeskedhetnek neki, illetve ha engedelmeskednének, abból mi következne. Ám a következő négy vers arról számol be, hogy valójában mi várható azért, mert nem engedelmeskedtek neki. A mai hívők előtt tehát ott áll Isten igéje, Jézus szavai és Jakab tanítása. Cidkijjá és udvara nem hallgatott Jeremiásra, aminek meg is szenvedték a következményeit. Nem kell azonban, hogy Isten mai népével is ugyanez történjen. Isten elvárása egészen egyértelmű, parancsa pedig világos: szeressétek a legkisebbeket!

1Ezt mondta az ÚR: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! 2Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, hallgasd meg az ÚR igéjét udvari embereiddel és népeddel együtt, akik bejártok ezeken a kapukon! 3Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! 4Ha eszerint jártok el, akkor olyan királyok fognak bejárni ennek a háznak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők udvari embereikkel és népükkel együtt. 5De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az ÚR –, hogy rommá lesz ez a ház!

JEREMIÁS 22,1–5