Az idő
A Prédikátor könyvének 3. fejezete azzal az állítással kezdődik, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Ha másban nem is, de abban egészen biztos volt Salamon, hogy Isten mindennek a feltétlen ura.
A Prédikátor könyvének 3. fejezete azzal az állítással kezdődik, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Ha másban nem is, de abban egészen biztos volt Salamon, hogy Isten mindennek a feltétlen ura.
A születésnek és a halálnak, a szeretetnek és a gyűlöletnek, a háborúnak és a békének mind megvan a maga ideje, Isten mindent uralma alatt tart. A sok olyan fejezet között, amely megkérdőjelezi, hogy az életnek és az egész világmindenségnek egyáltalán van-e értelme, Salamon itt megerősíti olvasóit abban, hogy Isten mindennek, ami a nap alatt történik, korlátlan és feltétlen ura.
Jézus maga is tisztában volt azzal az igazsággal, hogy mindennek megvan a maga ideje. Szolgálata kezdetén egy menyegzőn vett részt Kánában. Az ünnepség alatt a vendéglátónak elfogyott a bora. Anyja arra kérte Jézust, hogy segítsen, de ő így válaszolt: „Még nem jött el az én órám.” (Jn 2,4) Végül aztán borrá változtatta a vizet; ez volt az első olyan csodatétele, amelyről a Szentírás beszámol. Érdemes megfigyelni, hogy nem azért tett csodát, hogy magára vonja a figyelmet.
A kánai menyegző nem az egyetlen olyan eset, amikor Jézus próbálta kerülni a feltűnést. Sokszor előfordult, hogy egy-egy csodatétel után arra utasította az embereket, hogy ne árulják el senkinek, mi történt (Mt 8,2–4; 9,29–30; Mk 1,40–45; 5,21–43; Lk 5,13–16). Jézus tisztában volt vele, hogy miután csodát tett valakivel, az bizonyára mindenkinek beszélni akar majd róla, de azt is tudta, hogy megvan a rendelt ideje annak, amikor ismertté kell válnia a nevének, és ezt ki akarta várni.
Jézus nem rejtőzködni próbált, hanem a megfelelő időben és helyen akarta megmutatni dicsőségét. Tudta, hogy szavai és tettei a kereszt felé viszik, mert ez volt Isten terve, amely révén elhozta az üdvösséget a bűnös emberiségnek. De Jézus arra is elegendő időt akart szánni, hogy tanítványait felkészítse az egyház építésére, amely feltámadása és mennybemenetele után a feladatukká vált.
Mi, mai hívők már tudjuk, hogy Jézus órája ott, a kereszten jött el, és feltámadása csodája óta széltében-hosszában terjed a neve. Isten mindenek felett úr, ami a nap alatt történik, és népe biztos lehet abban, hogy most annak van itt az ideje, hogy a Jézusról szóló örömhírt megosszuk mindazokkal, akik hajlandók meghallani.
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
PRÉDIKÁTOR 3,1