Salamonnak legalább két oka volt arra, hogy nőként ábrázolja a bölcsességet. Egyrészt a „bölcsesség” főnév a héberben nőnemű, ennélfogva a megszemélyesítéskor a nyelvtani nemnek megfelelő alakot ölt. Másrészt Salamon meg szerette volna győzni a fiát arról, hogy a Példabeszédek bölcsességét válassza, egy ifjú ember számára pedig mi is lehetne érdekesebb egy vonzó hölgynél?

Azonban sok minden utal arra, hogy a Salamon által alkalmazott megszemélyesítés több puszta nyelvtani eszköznél. A Péld 8,22–31 részében Salamon a saját tudása és értelme fölé helyezi a bölcsességet. Azt tanítja, hogy minden igazi bölcsesség valójában Isten bölcsessége. A bölcsesség Istentől ered, és Istennek minden munkájában társa. Az Újszövetség kijelenti továbbá, hogy Jézus Isten bölcsessége (1Kor 1,24.30). Vegyük tekintetbe a következőket:

Először is Salamon azt állítja, hogy a bölcsesség Isten minden munkájának a kezdete (Péld 8,22). A Jel 3,14 verse a Péld 8,22 szóhasználatára utal, és Jézusra vonatkoztatja. Ez az állítás nem azt jelenti, hogy Jézus teremtmény volna, hanem hogy a teremtés fölött áll (Jn 1,1–3; Kol 1,15). Végül is ő Isten egyszülött Fia (Jn 3,16). Ő Isten bölcsessége.

Másodszor: a bölcsesség már a világ teremtése előtt létezett (Péld 8,23–26). Az Újszövetség ugyanezt állítja Jézusról. Azon az éjszakán, amikor Jézust elárulták, így imádkozott: „Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad.” (Jn 17,5) Jézus a világ teremtése előtt létezett – ő Isten bölcsessége.

Végül pedig a Péld 8. fejezete azt mondja, hogy a bölcsesség nemcsak hogy már a teremtés előtt létezett, hanem részt is vett a világ teremtésében (8,27–31). Az Újszövetség pontosan ugyanezt mondja Jézusról. A Kol 1,15–16 versében az áll, hogy Jézus „képe a láthatatlan Istennek, és minden teremtmény előtt született. Mert benne teremtetett minden…” A Biblia világában az elsőszülött fiúnak különleges jogai voltak; ugyanígy Jézusnak a teremtett világ fölött vannak bizonyos jogosultságai, hiszen ő Isten bölcsessége, aki részt vett a világ teremtésében.

22Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. 24Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; 26amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.

PÉLDABESZÉDEK 8,22–31