Móáb és Ammón seregei fölvonultak Jósáfát király és Júda ellen. Egy Jahaziél nevű lévitára szállt az Úr Lelke, és azt mondta, hogy ne féljenek, mert az Úr győzelmet ad nekik a csatában úgy, hogy az embereknek még fegyvert sem kell fogniuk. Sőt maradjanak veszteg, és figyeljék, amint Isten megszabadítja őket. Ekkor valami meglepő dolog történt. A hadsereg dicsőítő istentiszteletbe kezdett; az énekesek haladtak az élen, és az egész sereg a szent és fenséges Istent dicsőítette. Ők dicsőítettek, Isten pedig ezalatt elpusztította az ellenséges hadsereget. Mire Júda serege a csatamezőre érkezett, csak holttestekkel találkozott, és annyi zsákmányt talált, hogy három napba telt elszállítania.

Ez a győzelem Jézus Krisztusra mutat előre. Jézus küzdött meg népe helyett az ellenségeikkel, és győzött (Zsid 2,14–15; 10,13). Az ószövetségi szentekhez hasonlóan a mai hívők is úgy küzdenek meg az ellenséggel – „…nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak” (Ef 6,12) –, hogy Istent dicsőítik. Az istentisztelet az egész Bibliában tulajdonképpen harc. Az Ószövetség azt mondja, hogy az istentisztelet az, amikor az ember „megjelenik Isten előtt”. Ez a megfogalmazás azt a képzetet hívja elő, amikor egy hadsereg szemlére sorakozik fel a parancsnok előtt. És ne feledjük, Isten felelt népe imádságára, és legyőzte Egyiptomot (2Móz 3,7–10), valamint kürtök vezetésével végzett istentisztelet rombolta le Jerikó falait (Józs 6,20)!

A mai istentiszteletek során az emberek nem a Sínai-hegynél gyülekeznek össze, hanem – lelki értelemben – a Sion hegyénél, ahol angyalok és megváltottak seregei vannak (Zsid 12,22–23). Amikor hívei az Urat dicsőítik, akkor ő hatalmas szóval felel, azt ígérve, hogy rendíthetetlen országot készít nekik (12,26–28). Amikor Isten a világ végén bekövetkező ítéletről beszél, akkor egy helyütt Jósáfát történetére utal (Jóel 3,1–2.12–13). A zsidókhoz írt levél szintén megerősíti a kapcsolatot az istentisztelet és az utolsó ítélet napja között. Isten – aki emésztő tűz, aki megsemmisíti az ellenséget, és megmenti népét – egy napon felel az egyház istentiszteletére, és harcba indul, amely az utolsó ítélet lesz (Zsid 12,25–29; vö. Jel 8,3–5).