Az egész teremtés Istene és tulajdonosa fölajánlotta neki, hogy mindent megad neki, amit csak kér. Salamon kérése egyszerre meglepő és rendkívüli. Bölcs szívet kért, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között, és ez különlegesen alkalmassá tette őt arra, hogy Isten népének a vezetője legyen (3,9). Isten erre úgy válaszolt, hogy nemcsak azt adta meg Salamonnak, amit kért, hanem ráadásul azt is, amit nem kért: gazdagságot és dicsőséget (3,13). Salamonnak tulajdonítható több mint háromezer példabeszéd és ezer ének, bölcsessége pedig kora leghíresebb személyiségévé tette (1Kir 4,33–34).

A bölcsesség a gazdagság és a hatalom hasznos előfeltétele. Hogyha ezeket az ajándékokat egy ostoba ember kapja kézbe, akkor akár nagy kárt is okozhat. A bölcsesség viszont képessé teszi az embert arra, hogy Isten ajándékaival, a gazdagsággal és a hatalommal úgy éljen, hogy az Isten népének a boldogulását szolgálja. Ezért mondta azt Salamon, hogy a bölcsesség többet ér, mint az ezüst, és „nagyobb a jövedelme, mint a színaranynak” (Péld 3,13–14).

Jézus tisztában volt a bölcsesség értékével. Isten testté lett Fiaként nemcsak hogy volt benne valami Isten bölcsességéből, hanem Isten bölcsessége teljesen benne volt. Krisztusban nem megszemélyesült, hanem tökéletesen beteljesedett minden bölcsesség.

Isten népe ma is Jézusban találhat bölcsességre. Salamonnak a Példabeszédek könyvében olvasható tanácsa, miszerint keressük a bölcsességet (4,7), Krisztusra mutat: benne találjuk meg. A Krisztusban élő hívők magának Istennek a bölcsességében részesülnek. Például a tanítványok Krisztus halála, temetése és feltámadása után Krisztusnak az ő országáról szóló üzenetét hirdették. Az, hogy az őket fenyegető üldöztetések ellenére bátran tanítottak, és kitartottak, bizonyította, hogy Péter és János valóban Jézussal voltak (ApCsel 4,13). Isten Lelke ma is felkészíti a hívőket arra, hogy Isten Jézusban megnyilvánult bölcsességéről tanúskodjanak. Isten gyermekeinek „Krisztus értelm[ét]” adja, hogy Salamonhoz hasonlóan képesek legyenek fölismerni Isten akaratát és útjait (1Kor 2,16).

„Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!”

1KIRÁLYOK 3,9