Izráel törzseinek királyaként Dávid egyik első megmozdulása az volt, hogy megostromolta, elfoglalta és az ország fővárosává tette a jebúsziak városát, Jeruzsálemet. Erre nem saját erejéből volt képes, hanem a mindenható Isten hatalmával vitte véghez (2Sám 5,10). Dávidot és hadseregét gúnyolták gyöngesége miatt (5,6), de Isten erejével képes volt arra, hogy legyőzze a jebúszi harcosokat, és elfoglalja a várost. Isten népe iránti jóságát testesítette meg az, hogy megalapította Dávid városát. Ezt követően a Szentírás végig a legnagyobb tisztelettel beszél Jeruzsálemről: Isten városa (Zsolt 87,1–3); a város, ahová Isten a nevét helyezte (2Kir 21,4); az üdvösség helye (Ézs 46,13); az Úr trónja (Jer 3,17), valamint a szent város (Ézs 52,1). Később mégis elveszítette jelentőségét, amikor Isten népe nehézségekkel találta szembe magát, és a környező nemzetek fogságba hurcolták őket.

Sok-sok évvel később Jeruzsálem ismét fontos szerepet kapott Istentől a megváltás történetében. E város falain kívül került sor Jézus áldozatára. Ez az áldozat alapozta meg Istennek azt a jövőre vonatkozó ígéretét, hogy azok, akik megbánják bűneiket, és Jézusban bíznak, rá nézve kérik bűneik bocsánatát, örökké Isten jelenlétében élhetnek majd. A megváltás ígéretét Isten Dávid révén ehhez a földrajzi helyhez kötötte, és ez lett később az a központi hely, ahol Jézus Isten országát egy másik győzelem – a halál felett aratott diadal – révén kiterjesztette.

Krisztusban a hívő emberek számára Jeruzsálem ugyancsak történelmi és lelki jelentőséggel bír, és összekapcsolódik az üdvösségre vonatkozó gyönyörűséges ígéretekkel. A Jel 21,1–5 szakaszában a következőket olvashatjuk:

„És láttam új eget és új földet… És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint Istentől alászállt a mennyből, felkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. Hallottam, amint a trón felől egy hatalmas hang ezt mondta: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek.”

„Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.”

2SÁMUEL 5,10