Korábban, mindössze három nappal azután, hogy csodás módon megszabadultak az egyiptomi hadseregtől a Vörös-tengernél, a nép azért morgott, mert nem talált vizet (2Móz 15,22–24). A 4Mózes 11-ben – ismét egy háromnapos vándorlást követően – megint zúgolódni kezdtek (nem pontosan meghatározott okok miatt). Panaszkodásuk azt mutatta, hogy nem bíznak Istenben és abban, hogy ellátja őket minden szükségessel, noha mindvégig azt tapasztalták, hogy gondoskodik róluk. Lázadásukkal kikényszerítették Isten ítéletét, amely az Úrtól érkező tűz formájában nyilvánult meg, és fölemésztett közülük némelyeket. Isten két fontos tulajdonsága mutatkozik meg ebben: igazsága és kegyelme. A tűz némelyeket emésztett meg, és csupán a tábor szélén, de nem mindenkit, és nem az egész tábor területén. Az Úr tüze egyszerre ítélet és figyelmeztetés az egész nép számára.

A tűz Istennek a bűn szennye elleni ítéletét jelképezi (1Móz 19,24). Jézus földi szolgálata idején két tanítványa megkérdezte, hogy kérjen-e tüzet a mennyből, hogy elpusztítsa a velük szemben ellenséges samáriai falut. Jézus megdorgálta őket ezért (Lk 9,51–55).

Amikor eljön az Úr napja e világkorszak végén, akkor az ítélet ugyanezen tüze jelenik majd meg (2Pt 3,10). Ez a tűz megtisztítja a földet és minden teremtményt a bűn szennyeződéseitől. Azok, akik Istennel szemben ellenségesek, elpusztulnak, és „tüzes kemencébe vetik őket; lesz ott sírás és fogcsikorgatás” (Mt 13,49–50).

Ezeknek a rettenetes figyelmeztetéseknek ugyanaz a céljuk, mint a 4Móz 11. fejezetében szereplő tűznek. Rámutatnak Isten mindent felülmúló szentségére és arra, hogy kérlelhetetlenül gyűlöli a bűnt, amely elcsúfítja az általa teremtett jó rendet. Ugyanakkor Isten jóságát bizonyítja, hogy időt hagy a megtérésre azoknak, akik nem ismerik még őt. Az Ige arra sürget bennünket, hogy forduljunk felé addig, „amíg tart a ma” (Zsid 3,12–13). Továbbá a hívő emberek kötelessége, hogy Jézust bemutassák azoknak, akik még nem ismerik. Az Úr azt akarja, hogy a világon senki ne vesszen el (Jn 3,16; 2Pt 3,9).

A nép pedig folyton csak panaszkodott az ÚRnak, hogy rosszul megy a sora. Az ÚR pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az ÚR tüze, és belekapott a tábor szélébe. Ekkor a nép segítségért kiáltott Mózeshez, Mózes pedig imádkozott az ÚRhoz, és elaludt a tűz. Azt a helyet pedig Tabérának nevezték el, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze.

4MÓZES 11,1–3