A papok kivételes lehetőséget kaptak arra, hogy Isten jelenlétébe léphessenek, hiszen ők felügyelték az istentiszteletet, ők mutatták be az áldozatot a népért, és ők képviselték az emberek szükségleteit a szent Isten előtt. Az volt a papok feladata, hogy – csakúgy, mint korábban Nóé és Ábrahám (1Móz 8,20; 22,13) – Istent az általa meghatározott helyen és módon tiszteljék. Szolgálatukat nem úgy kell elképzelni, ahogyan a legtöbben gondolnák, amikor Isten népének a szent vezetőiről van szó. Nem holmi „steril” vagy épp magasztos istentiszteletet végeztek, hanem egyik állatot a másik után ölték le áldozatul a nép bűneiért. Munkájuk véres és bizarr volt. A sivatagi forróságban a folyamatos állatáldozatok miatt az állati maradványok, a vér, a verejték és a rothadó hús hányingerkeltő egyvelege vette körül őket.

A papság képe központi szerepet kap abban, ahogyan az újszövetségi szerzők leírják Jézus szolgálatát (Zsid 7). Áronhoz és fiaihoz hasonlóan Jézus is Isten által papi szolgálatra kijelölt személy. Az ő küldetése, hogy Isten népének az istentiszteletét vezesse, és a népet képviselje Isten előtt. Viszont a korábbi papoktól eltérően, akik állatáldozatot mutattak be, Jézus önmagát áldozta föl (7,27). Az Isten által kijelölt pap, Isten Fia lett az a bárány, akit feláldoztak népe bűneiért. Az ő kegyetlen kivégzése megtestesítette a papi hivatás sajátosságait. Véresre vert teste mezítelenül függött egy római kereszten a nap hevében, nyilvánosan, hogy mindenki láthassa. Az arra járók mind undorodva fordították el tekintetüket a visszataszító látványtól. Kevesen ismerték csak föl, hogy azon a kereszten éppen a nagy főpap végzi a legnagyobb papi szolgálatot.

Az ő egyszer s mindenkorra érvényes áldozata véglegesen és örökre betöltötte a papi tisztséget. Miután elvégezte munkáját, az Atya jobbjára ült, tudva, hogy soha többé nem szükséges semmiféle bűnért való áldozatot bemutatni (10,12). Immár tehát azok, akik Istent imádják, nem emberi papi szolgálat segítségével és állatáldozatok bemutatásával teszik ezt, hanem a Jézusba vetett hit által, aki egyszerre volt a nagy főpap és Isten tökéletes Báránya.