Dániel, a Babilonban élő zsidó fogoly mint érintett, belülről mutatja be Isten népének a sorsát Isten történelemben végzett munkájának e meghatározó szakaszában. Dánielt mint jól képzett zsidót, illetőleg a babiloni király, Nebukadneccar tanácsadóját Isten fölhasználta, hogy általa példát mutasson arra, hogyan lehet egy pogány kultúrában hűségesnek maradni Istenhez, valamint tanúságot tenni Isten hűségéről az ítélet idején.

Később a perzsa uralkodó, Círus bizalmi embereként Dániel ismét különleges szerepet kapott. Círus legyőzte a babiloniakat, és számos új rendelkezést vezetett be. Ezek közül az egyik az volt, hogy megengedte a korábban fogságba hurcolt embereknek, hogy hazatérjenek. Círus idején a zsidók is visszatérhettek földjükre, hogy újjáépítsék a fővárost és a templomukat. Úgy tűnik, Isten részben Dánielt használta arra, hogy befolyásolja a király döntéseit, és így Isten népe hazatérhessen az ígéret földjére, majd újraépíthesse az életét kezdetben olyan vezetők irányításával, mint például Zerubbábel, Haggeus és Zakariás, később pedig mint Nehémiás és Ezsdrás.

Írásai révén Dániel két fő gondolatra emlékeztette Isten népét. Egyrészt arra, hogy Isten tart kézben és irányít mindent. Még a pogány népek is holmi bábuk csupán Isten kezében. Isten ezeket a népeket fölhasználta arra, hogy megítélje saját népét, ám – ahogyan és amikor ő akarta – bármikor helyre tudta állítani népe jó sorát. Amikor eljön az ideje, Isten eltávolítja az útból ezeket a más népeket. Dániel előrevetítette azt a napot, amikor a Babiloni és a Perzsa Birodalom – csakúgy, mint minden más birodalom a távoli jövőben – véget fog érni. A történelemben a birodalmak Isten akaratának megfelelően és az ő irányítása alatt jönnek-mennek.

Másrészt Dániel arra emlékeztette az embereket, hogy Isten hűséges, és nem feledkezik meg róluk. Bár e birodalmak uralma alatt hosszú ideig szenvedésben van részük, a büntetésben eltöltendő idő egyszer véget ér. Isten megőrzi népét a fogság ellenére, és újjáalakítja őket, amikor jónak látja.

Dániel biztatása által Isten népének a reménysége azon nyugodott, hogy Isten az igazi nagy király, hatalmasabb bármilyen e világi birodalomnál. Jézus személyében Isten elhozta az ő isteni királyságát a világba, és mindenkit arra hív, hogy benne higgyen, ezáltal pedig részévé váljon jóságos királyságának. Az ő örökkévaló országában örök békesség vár ránk.

„Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt majd a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennmarad mindörökké.”

Dániel 2,44