Mózes ekkor már idős ember, és tudja, hogy bűne miatt, amelyet a pusztai vándorlás idején követett el (4Móz 20,1–12), nem mehet be arra a földre. De Isten kegyelmesen megengedte neki, hogy megpillanthassa, és hogy mielőtt a nép átkel a Jordán folyón, és belép az ígéret földjére, még reményt és biztatást adhasson nekik szavaival.

Mózes ötödik könyvét Isten ihlette, és az ő kegyelméről tanúskodik olyan szerzők révén, akik közvetlenül megtapasztalhatták Isten csodálatos jóságát. Mózes sorra veszi Isten népének a történetét az Egyiptomból való szabadulástól az ígéret földjének a kapujában történt lázadáson keresztül az abból következő negyvenévi pusztai vándorlásig. Emlékezteti a népet bűneire és lázadására, ugyanakkor ismételten felhívja a figyelmüket arra, hogy Isten hűséges a szövetséghez. Isten nemcsak megítélte őket bűneikért, hanem megőrizte őket a pusztában, és arra tanította őket, hogy minden egyes nap rá bízzák az életüket.

Ez a történeti háttér éles ellentétben áll azzal, amit Isten a következő generációnak ígér a jövőre nézve. Nem kell, hogy a nép a múlt bűnei miatt szégyenkezzen, vagy önsajnálatban éljen, hanem tanulva a leckékből immár teljes bizalommal várhatja, hogy Isten beteljesíti a róla szóló ígéreteket. A könyvben gyakran ismétlődik az a szó, hogy „ma”; ez azt mutatja, hogy Mózes intései előre, a jövő felé irányítják a tekintetet (5Móz 4,40).

Ily módon tehát ez a könyv a kegyelemről szól. Isten ezt a keménynyakú népet ingyen megajándékozza a vele való kapcsolattal és az ígéret földjével, teljesen függetlenül attól, hogy mit tettek a múltban. Sőt inkább annak ellenére, amit tettek. Ahogy Mózes végignézett az embereken, aztán megpillantotta az ígéret földjét a láthatáron, abban a tudatban halhatott meg, hogy Isten hűséges volt, és mindig is az lesz ígéreteihez.

A könyv formai szempontból szerződés jellegű, ami arra emlékeztette a népet, hogy Isten mit ígért a szövetségben, és ez milyen kötelezettségeket ró rájuk. Ezért az 5Móz Isten népének a jövőjére nézve alapvető jelentőségű dokumentum.

Mózes nagyon is jól tudta, hogy a nép ismét csak képtelennek fog bizonyulni arra, hogy megtartsa a szövetségben tett ígéreteit. Ezért jelenti ki, hogy Isten olyan prófétát támaszt majd közülük, aki Igéje alapján vezeti őket (5Móz 18,15). Ez az eljövendő próféta, a Messiás lesz az, aki bejelenti az új szövetség ígéreteit, amelyek révén Isten népe – ekkor már nemcsak a zsidók, hanem a pogányok is – magáénak tudhatja az egykor Ábrahámnak ígért örökséget. Mózes próféciái Jézusban teljesedtek be tökéletesen (Lk 22,20).

„Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!”

5Mózes 1,21