Az ima a keresztény élet egyik legnagyobb ajándéka. Már a Biblia első lapjain azt olvassuk, hogy az emberek segítségül hívták az Úr nevét, és azóta is nemzedékek sokasága fordul Istenhez örömében, bizonytalanságában, fájdalmában vagy éppen hálaadással. Mégis szinte minden hívő találkozott már azzal az érzéssel, hogy egy-egy könyörgése mintha válasz nélkül maradt volna.

Amikor Isten pontosan úgy cselekszik, ahogyan reméltük, könnyű hálát adni. Sokkal nehezebb azonban akkor megőrizni a bizalmunkat, amikor az események más irányt vesznek, vagy hosszú ideig semmi sem történik. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: valóban meghallgatja Isten az imáinkat?

A választ csak akkor érthetjük meg, ha először magát az imát értjük helyesen. Az ima élő közösség a mennyei Atyával. Jézus erre tanított, amikor a Miatyánkban először Isten szentségére irányította a figyelmet, majd arra, hogy az Ő országa és akarata valósuljon meg. Csak ezután következnek a mindennapi szükségek, a bűnbocsánatért mondott könyörgés és a vezetésért való imádság.

Ez alapvetően megváltoztatja azt is, ahogyan a válaszokat szemléljük. A Biblia sehol nem tanítja, hogy az ember parancsolhatna Istennek, vagy kikényszeríthetné az akaratát. Az Úr szuverén, és mindig bölcsebben látja az életünket, mint mi magunk. Az ima arra szolgál, hogy egyre inkább az Ő akaratához igazodjunk.

Sok csalódás abból fakad, hogy az imát úgy tekintjük, mint egy biztos módszert kívánságaink teljesítésére. Ha valami nem történik meg, könnyű azt gondolni, hogy kevés volt a hitünk, vagy valamilyen rejtett bűn akadályozta meg Isten munkáját. Bár a Szentírás valóban beszél arról, hogy a hitetlenség és az engedetlenség hatással lehet az Istennel való kapcsolatunkra, nem helyes minden beteljesületlen kérés mögött ezt keresni.

Ha viszont alázattal visszük elé szükségeinket, miközben készek vagyunk elfogadni az Ő akaratát, akkor egészen más megvilágításba kerül a kérdés. Lehet, hogy egy ajtó bezárul, amelyről mi azt hittük, az lenne a legjobb számunkra, miközben Isten egy sokkal jobb utat készít elő. Előfordulhat, hogy a válasz nem az, amit vártunk, mégis pontosan az, amire valóban szükségünk van.

Talán a legnehezebb helyzetek közé tartozik, amikor egy beteg emberért imádkozunk, mégsem következik be gyógyulás. A Biblia arra bátorít, hogy imádkozzunk a betegekért. Jakab levele a hitből fakadó imáról beszél, Jézus földi szolgálata során pedig számtalan embert meggyógyított. Ezért a keresztény ember ma is hittel kérheti Isten gyógyító beavatkozását.

Ugyanakkor a Szentírás azt is megmutatja, hogy Isten útjai nem mindig egyeznek a mi elképzeléseinkkel. Pál apostol háromszor kérte az Urat, hogy vegye el tőle a testében lévő „tövist”, mégsem ezt a választ kapta. Isten nem közömbös volt iránta, hanem valami még mélyebbet adott neki: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Isten válasza nem mindig a probléma megszüntetése. Néha a legnagyobb ajándék az a természetfeletti erő, amellyel végig tudunk menni azon az úton, amelyet magunktól nem tudnánk elhordozni. Ettől a fájdalom nem lesz kisebb, de a reménység megmarad. Az úgynevezett megválaszolatlan imák ezért sokszor nem is valóban megválaszolatlanok. Inkább olyan válaszok, amelyeket elsőre nem értünk. Isten látja a teljes képet, mi viszont csak egyetlen pillanatot látunk belőle.

Az ima arról szól, hogy egyre mélyebben rábízzuk magunkat Istenre. Lehet, hogy a válasz azonnal érkezik. Lehet, hogy várnunk kell rá. Az is előfordulhat, hogy egészen másként teljesedik be, mint ahogyan elképzeltük. Egy dolog azonban biztos: aki Krisztusban az Atyához fordul, annak imája nem vész el. Isten hallja gyermekeit, szeretettel figyel rájuk, és minden döntésében az örökkévaló javukat tartja szem előtt akkor is, amikor ezt még nem értik teljesen.