Ismerek valakit, aki egy fárasztó időszak után meglátogatta külföldön élő rokonát. Miután megérkezett, állandóan elaludt. Amint vízszintes felületet talált, egyből beájult. Felébredt, sétált egy kicsit a kertben, evett, majd újra aludt egy jóízűt. Ez így ment két és fél napig. Akkor pihent egyet ebéd után, felébredt, és nekilátott segíteni a házigazdának, aki éppen szerelt valamit a házban. Onnantól kezdve pedig csak éjszaka aludt.
Van a napi fáradtság, amit egy éjszaka kipihenünk. Ha nem sikerül pár napig időben lefeküdni, akkor menj aludni akár két órával a megszokott idő előtt – a tested hálás lesz érte. Ha egy egész héten át fárasztóak voltak a napjaid, akkor érdemes egy egész napot kivenni. Nem véletlen, hogy Isten előírta a heti egy nap pihenést választott népének. Addig ágyban maradni, ameddig csak jólesik, akkor és olyat enni, amilyet szeretnél, és olyannal foglalkozni, ami kikapcsol, feltölt.
Az is fontos, hogy a nekünk szükséges rendszerességgel találkozzunk olyannal vagy olyanokkal, akik szeretnek bennünket, akik nem leszívnak, hanem feltöltenek.
Vannak azonban hosszabb időszakok alatt létrejövő kimerültségek, amikhez több idő kell, hogy kilúgozódjon a szervezetünkből – mint a fenti példa is bizonyítja. Ilyenkor érdemes nyugodt, szép környezetbe menni, ha lehet, távol a megszokottól.
Pihentető tud lenni egy számunkra nagyon kedves, jó emlékű hely. A természet szépségei szintén sokat jelentenek. A hegyek, a patakok, a fák, a tenger Isten kreativitásának és szépérzékének a megjelenései. Hatásuk, színük, illataik belénk kerülnek, oldanak, de fel is töltenek.
Mert ha benn élsz a nagyvárosi forgatagban, akkor sokat jelent, ha leülhetsz egy zöldeskék színű patak partján. Amíg kisgyermeked békésen alussza délutáni álmát, te csak nézed a vízet. Szépsége pedig ama óra alatt kimossa belőled a koszt, idegességet, stresszt, vívódásokat. Ugyanígy fenn maradsz a tengerparti szállásotokon, amíg a többiek lemennek fürödni. Leülsz a szobátok előtti padra, érzed a tenger illatát, nézed a lugast, a színes gyümölcsöket, a néha arra járó robogósokat. Semmi időpont, hajszoltság, projekt, harminc megválaszolandó e-mail – csak a nyugalom és a szépség.
A legmélyebb pihentető érzés Isten közelsége, mert attól érezzük magunkat biztonságban. Ám meg kell találnunk azt is, ahol feltöltődünk – lelkileg, testileg, látványilag, környezetileg. Nem véletlen, hogy egymillióan horgásznak nálunk. Ez nem a halért (néha igen), hanem a horgászért fontos. Csend, kikapcsolódás – ha van jó társaság, akkor még jobb.
Keressük meg a számunkra legjobb pihenés módját. Egyedül, házaspárilag, családostól vagy barátokkal.
A pihenés viszont legyen pihenés. Csak ha muszáj, akkor távdolgozni, de azt is rövidre zárva. A megszokottat kikapcsolva lehet igazán kikapcsolódni.
Kívánjuk minden olvasónknak, hogy ki tudja magát pihenni, feltöltődni, feltölteni a kiürült cellákat.
Csak egy dologra vigyázzunk: mindezt Jézus közelében maradva tegyük. Úgy lesz ideális.
