Isten talált ki bennünket, ő adta a testi-lelki képességeinket, és biztosítja a Földön az életfeltételeket. Jézus pedig eljött, megváltotta a rossz kényszerítő hatása alá került emberiséget, és mindenkinek lehetővé tette, hogy újra kapcsolatba kerülhessen Istennel. Az imádat mélyen bennünk van, mert érezzük, mennyire kicsik és sebezhetőek vagyunk, és keressük azt, aki nagyobb nálunk. Sokszor embereket vagy hamis isteneket magasztalunk fel, és persze, amikor kiderül, hogy messze nem mindenhatóak, akkor jön a csalódás. A jó hír, hogy van igazi Isten, és amikor őt imádjuk, akkor kerül minden a helyére. A teremtett lényben ott van az igény a hódolatra, ami nem gazsulálás vagy a „nagy” tetszésének megnyerése, hanem ez így természetes. Ugyanúgy, mint ahogy esik az eső, váltják egymást az évszakok, kék a víz és zöld a fű.

Ha Jézust igényeljük dolgaink, terveink közepébe, akkor ezzel szabadságot kap arra, hogy megáldjon bennünket, és számunkra kedvező módon alakítsa életünket. Amikor sokezren összejövünk, akik mind így gondolkodunk, akkor létrejön egy láthatatlan közösség. A közös hódolatnak van egy intenzitása, ami nagyon vonzó a Szentléleknek, aki ilyenkor itt mozog közöttünk, és Jézusra irányítja a figyelmünket. Segít jobban megérteni őt, vagy pedig elhoz egy megoldást. Ha megnézzük a Jelenések Könyvét, a mennyei imádat is ilyen, ahol a sok helyről érkező hívők mind Istent illetve Jézust imádják. Ez már viszontválasz a részünkről, hiszen Jézus időben megelőzött bennünket, átvette bűneink büntetését, és ezzel a megelőlegezett szeretettel hív bennünket. A hódolatunkkal ezt köszönjük meg.

Érte jövünk ide, de ez csak az összejövetel egyik iránya. Ez is fontos, sőt részünkről a legfontosabb. Amikor viszont megérkezünk, Jézus személyre szabott áldást szeretne adni nekünk. Pontosan tudja, onnan jövünk, mire van szükségünk, mi az, ami fáj, és mi kell ahhoz, hogy helyt tudjunk állni az életben. Egy-egy Ez az a nap! után sokféle visszajelzést kapunk. Ezekből tisztán kivehető, mennyire egyéni, személyes az, amit kaptak az alkalmon, éppen amire szükségük volt. Valaki alázatot tanult, volt, akinek sok éve tartó depressziója szűnt meg, míg megint más ekkor talált vissza – kanyargós időszak után – Jézushoz. Ismer valamennyiünket, azt adja át, amire a legjobban szükségünk van.

Mi érte megyünk dicsőíteni, ő pedig mind a közel 10 ezer résztvevőt megáldja. Nem általánosságban, hanem személyesen őt magát, épp abban az állapotában, helyzetében, amiben odajött. Ez a szépsége a kereszténységnek, hogy személyek kapcsolódnak, becsülik meg egymást, mennek együtt a keskeny úton, miközben egyre jobban megismerik egymást. Érzések, szándékok, vélemények, problémák, megoldások – mind részei a vele való kapcsolatunknak. Mi pedig azzal szerezzük neki a legnagyobb örömet, ha engedelmeskedünk az Igének.

Amit kér, az a legjobb nekünk. Emiatt szeretünk a közelében maradni, a legjobb helyen a világon.