Az Ez az a nap!-oknak van egy külső és egy belső vezérelve. Abban megegyeznek, hogy mindkettő függőleges pályán mozog. A külsőn halad Isten elhívása. Ezt kell mindannyiunknak megértenie a saját életére nézve, és a lehető legjobban végrehajtani. Ha férj vagyok, akkor meg kell tanulnom szeretni a feleségemet. Ha feleség vagyok, akkor pedig tisztelni a férjemet. Ha segítenem kell másoknak, akkor azt helyesen tenni, ha üzletember vagyok, ott megyek előre. Nekünk az a megbízatásunk, hogy összehívjuk Isten gyermekeit, Jézus tanítványait egy közös dicsőítésre, ahol elhangzik az Evangélium is.

Mindezt pedig magas zenei és technikai színvonalon. Most éppen Szegeden. Változnak a helyszínek, a fellépők, de lényegi tartalma ugyanaz marad. Valaki találóan fogalmazta meg, hogy a dicsőítés az egyetlen földi szolgálat, ami a Mennyben is folytatódni fog. A többire ott már nem lesz szükség. Az történik nálunk is, ami majd az egész örökkévalóságban: jönnek mindenhonnan, és imádják a Bárányt, aki megöletett, de feltámadt, és örökké él. Akié minden hatalom földön és égen. A körülötte levők nem egymással foglalkoznak, hanem minden figyelem Jézusra irányul. Persze, örülünk, hogy a testvérünk is ott van, mert egymás felé a szeretet köt össze bennünket. 

A külső elhívást belülről éljük meg. Ebben segít egy nagyon mélyenszántó ige: „Aki pedig annak akar dicsőséget szerezni, aki őt elküldte, az igaz ember, nincs benne hamisság” (János 7,18). A mondat első fele a lényeges, hogy mit akarunk, milyen szándék mozdul ki a szívünkből. Az a tapasztalat, hogy amiben nincs benne Jézus, az egyáltalán nem, töredékesen vagy csak részlegesen sikerülhet. Benne volt és van az Élet, és ahová meghívják, ezt viszi magával. Ez elmélet és gyakorlat is egyben. Amikor elindul a következő év rendezvényének a szervezése, Jézus az, akit legelőször meghívunk. Egyszerre diszvendége és a fővédnöke az alkalomnak. Mert használjuk a sokéves rutinunkat, de nem abban bízunk, hanem Jézusban. Érte és általa jön létre minden találkozónk. Ez azt is jelenti, hogy – bár mindent megteszünk, amit tudunk – amikor valami meghaladja a képességeinket, akkor tőle reméljük a segítséget. Mert akármennyire is előkészíted, bármi pillanatok alatt összezavarodhat, elcsúszhat, kimaradhat. 

Ő segít immár évtizedek óta, hogy minden számla ki legyen fizetve, és ez fontos alappillére vállalásunknak. Ahogy valaki mondta: Amit Isten megrendel, azt ki is fizeti. Ezért kell jól meghallani, megérteni, mi a felülről jövő küldetés. A leglátványosabb megerősítés pedig az időjárás. Mert ehhez aztán tényleg nincs semmilyen hozzáférésünk. A szárazság miatt imádkozunk az esőért, de nem a rendezvény délutánján. A természet, ha akar, esőt küld ránk, de akiért az egészet tesszük, fölötte áll az elemeknek. Olvashatjuk a Bibliában, hogy a mi Istenünk küldhet esőt, és meg is vonhatja azt. Ezért fordultunk hozzá most, Szegeden is, amikor a kezdés előtt másfél órával elkezdett szemerkélni az eső.

Aztán – mint már annyiszor – most is változott az időjárás, újra sütött a nap, voltak felhők is, a hőmérséklet pedig a „szokásos” 25 fok tájékán mozgott. 

A célunk: Isten és Jézus dicsőítése. Ők alkották meg a természetet, és ők gondoskodnak arról, hogy az időjárás kedvezzen ama ezreknek, akik évről-évre eljönnek a stadionokba őket imádni. Az pedig a saját kicsiny életünkre is biztatólag hat, hogy olyan hatalmú Isten figyel, vigyáz ránk, törődik velünk, aki a napsütés, a felhők, az eső és a hőmérséklet felett is rendelkezik. A köszönet őt illeti, az öröm pedig a miénk, hogy újra ideális körülmények között dicsőíthettünk. Ezek az átélések pedig mélyítik az iránta való bizalmat. Mert abban kell a legjobban bízni, aki a leginkább szeret bennünket. Ebben van biztonságunk és a nyugalmunk záloga: Ahogyan Megváltónk biztatott: “Ne nyugtalankodjék a szívetek; higgyetek/bízzatok az Istenben, és higgyetek/bízzatok énbennem” (János 14,1)