Az irigység rossz dolgokra irányítja a figyelmünket - másokra nézünk, és neheztelünk áldásaik és sikereik miatt, ahelyett, hogy Istenre néznénk, és az ő igaz és bölcs perspektíváját keresnénk az életünkre nézve.
Mit érzel, amikor a közösségi médiát görgetve látod, hogy egy barátodat előléptették vagy csodálatos nyaralást töltött a családjával? Hogyan reagálsz, amikor valaki jó híreket közöl magáról? Milyen belső párbeszédet folytatsz, amikor összehasonlítod a saját életedet a körülötted élők életével? Ha mások áldásai elégedetlenséget és neheztelést váltanak ki benned, akkor az irigység bűne próbálja tönkretenni az életedet!
Az irigység negatív érzés egy másik emberrel szemben, mert olyan, amilyen te szeretnél lenni, vagy mert megkapta azt, amit te akartál. A hiány mentalitásból ered, amely magában foglalja azt a hitet, hogy nem kapunk elég áldást, és hogy Isten fukar és visszatart tőlünk dolgokat. Az irigység különbözik a féltékenységtől. Míg az irigység szeme arra a személyre szegeződik, aki megkapta azt az áldást, amit szeretne, addig a féltékenység szeme arra szegeződik, amije jelenleg van, és félelmet érez, hogy az értékes dolgokat elveszik tőle. Mindkettő végbemehet ugyanabban az emberben egyszerre, de a fókusz más.
A Bibliában az irigységre egy szemléletes példa az 1Királyok 3. fejezetéből származik. Két nőnek, akik egy házban éltek gyermeke született, az egyik csecsemő meghalt az éjszaka, és senki sem volt, aki tanúja lett volna. Mindkét nő azt állította, hogy az élő csecsemő az övé, és Salamonhoz fordultak, hogy rendezzék a vitát. Hogy a nyilvánosságra kényszerítse az igazságot, Salamon úgy tett, mintha karddal kettévágná a csecsemőt, és mindkét nőnek odaadná a felét. Az asszony, aki valóban a csecsemő anyja volt, elborzadt, és azt mondta: „Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté!” (1Királyok 3:26). A hazug asszony reakciója tökéletesen illusztrálja, hogy az irigység életgyilkos.
Íme öt konkrét mód, ahogy az irigység bűne belülről kifelé rombolja az életedet:
Az irigység erős, de nem tesz minket erőssé. Ehelyett gyengít bennünket a szívünk mélyén. A Példabeszédek 14:30 szerint „A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat.” Az irigység azt okozza, hogy mindig futunk, de soha nem találunk nyugalmat. A Prédikátor könyvének írója figyelmeztet: „És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!” (Prédikátor 4:4). Amikor azzal töltjük az időnket, hogy negatívan összehasonlítjuk azt, amink van, azzal, amilyük másoknak van, akkor csak felesleges köröket futunk, a gyűlöletet érleljük magunkban és felemésztjük energiáinkat.
Pál egyszerűen így fogalmaz: „A szeretet… nem irigykedik” (1Korinthus 13:4). A szeretet és az irigység nem létezhet egymás mellett, hiszen amikor szeretsz valakit, akkor a legnagyobb jót kívánod neki, de amikor irigyelsz valakit, akkor gyűlöletet táplálsz a szívedben iránta, és rosszat kívánsz neki. Keresztényként, akiknek legfőbb hivatása az Isten- és felebaráti szeretet, az irigység rövidre zárja mindazt, amire törekszünk. Sőt, az irigység még önmagunk szeretetét sem jelenti, hiszen sokan rámutattak már arra, hogy az irigység olyan, mintha mérget innánk, és azt kívánnánk, hogy a másik meghaljon. Az irigység mérge pedig szétterjedhet az ember egész életében és pusztítást okozhat.
A Bibliában az irigységet ritkán említik önmagában. Ehelyett általában mindenféle gonosz dolgokkal társul. Jakab azt mondja, hogy „ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.” (Jakab 3:16). Péter arra buzdítja a keresztényeket, hogy „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást” (1Péter 2:1). Pál felsorolja a test különböző cselekedeteit, amelyek között az irigység is ugyanúgy szerepel, mint például a bálványimádás és a harag, és arra a következtetésre jut, hogy „akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Galata 5:19-21). Amikor az irigység eluralkodik az életedben, valószínűleg más bűnök is összegyűlnek vele, és összeesküvést szőnek, hogy tönkretegyék a sajátod és a körülötted élők életét.
Az irigység nem magánügy; nem olyasmi, ami a szívben marad rejtve. Az irigység az emberekre irányítja a tekintetünket Isten helyett, és elkezdünk rosszat kívánni nekik, mert neheztelünk, hogy – legalábbis a mi felfogásunk szerint – Isten megrövidített minket, miközben őket megáldotta. Az irigység arra késztet bennünket, hogy azt gondoljuk, nincs elég áldás, ezért gyűlöletet táplálunk felebarátaink iránt, ami arra késztet, hogy másoknak rosszat kívánjunk, sőt néha még kárt is okozunk nekik. Pál óva int ettől a tendenciától, amikor erre buzdít: „Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.” (Galata 5:26). A keresztények figyelmeztetve vannak: „Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre„, mert azok az utak a pusztulásba vezetnek (lásd Zsoltárok 37:1-2). A Szentírásban a gonosz emberek irigységét a bölcsesség és az értelem ellenkezőjének tekintik.
Az irigység távol tart minket céljainktól, mert elvonja a tekintetünket a bölcsességet adó Istenről, és a figyelmünket haszontalanul földi dolgokra irányítja át, ami gyakran zavarba ejt és konfliktusba sodor minket. Jakab figyelmeztet: „Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával” (3:13). Ezután az irigységet a jó, bölcs és megértő élet ellentéteként említi! „De” – folytatja Jakab – „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.” (Jakab 3:14-15). Ahol bölcsesség van, ott nincs irigység. Ahol az irigység van, ott a bölcsesség nem tud növekedni.
Az irigység rossz dolgokra irányítja a figyelmünket – másokra nézünk, és neheztelünk áldásaik és sikereik miatt, ahelyett, hogy Istenre néznénk, és az ő igaz és bölcs perspektíváját keresnénk az életünkre nézve. Az irigység olyan útra vezet bennünket, amely végső soron mások és önmagunk számára is pusztító. Az irigység ellenszere az Isten iránti hála azért, amivel megáldott minket, és a mások iránti szeretet, amely örül a nekik adott ajándékoknak, tudva, hogy Isten kegyelmes ajándékai soha nem merülhetnek ki, és áldásainak folyói sem apadhatnak el.
Forrás: Crosswalk
