2020 és 2021: A Reménység évei – Interjú László Viktorral

Ez az év számunkra a februári Roadshow-val kezdődött, mely még a járvány megjelenése előtt zajlott le. Hogyan értékeled ezt az országokon átívelő turnét?

A 2020-as év óriási lendülettel indult számunkra. A két évtizeddel ezelőtt útnak eredt víziónk a csúcspontjához közeledett, és soha nem látott méretű lelkesedést tapasztaltunk a 2019 őszi és a 2020 februári Roadshow-n. Összesen 7 ország 23 városába jutottunk el, ahol több tízezer emberrel osztottuk meg az evangélium üzenetét, és hívtuk őket Budapestre, a stadionos dicsőítésre.

Azt láttuk, hogy az Isten iránti éhség hazánkban és külföldön is olyan szinten növekszik, amit néhány évvel ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni. Bárhová mentünk, rendre megteltek a helyi sportcsarnokok, akár olyan helyeken is, ahol előtte nem voltak jelentősebb keresztény összejövetelek. Mindez nagyon felbátorított bennünket és hálával töltötte el a szívünket, mert láttuk a helyi gyülekezeteket, keresztény szervezeteket és dicsőítő együtteseket összefogni és közösen munkálkodni.

Voltak olyan kiemelt pillanatok a körutazás során, melyek különösen megérintettek?

Több ilyen helyzet is volt. Azt tapasztaltuk, hogy Isten lépésről lépésre előttünk jár, és mi szó szerint csak a lábnyoma után megyünk. Imádságaink meghallgatásra találnak. Például rögtön az első állomáson, Bécsben, ahol a programok kavalkádja között nehéz egy nagyobb méretű rendezvényt megszervezni, – főleg magyarként – kapcsolatok és helyismeret nélkül. Éppen ezért rendkívüli élmény volt átélni, ahogy az osztrákok eljöttek hívó szavunkra, és az előzetes aggodalmaink ellenére megtelt a rendezvényterem dicsőítőkkel és az Úr jelenlétével.

Ahogy mentünk tovább, Szlovéniában hatalmas áldás volt visszahallani partnerszervezeteink értékelését, miszerint komoly buzdítást jelentett számukra, hogy láthattak több, mint 1500 fiatalt összegyűlni, akik nem világi bulikért, hanem Istenért lelkesednek. Szinte napról napra éreztük, ahogy fokozódik az Isten utáni vágy, és így érkeztünk el Zágráb és Eszék után Szerbiába, amely ismét egy különleges csúcspontja volt a turnénak. Felemelő érzés volt látni, ahogy Szabadkán magyarok és szerbek együtt dicsőítettek, egymást áldották, majd mindez megismétlődött Aradon is, magyarok és románok között.

Azt éreztük, hogy ezekben az országokban, ahol a magyarság kisebbségben van, amennyire kevesebben vagyunk, annyira nagy áldást viszünk az ottani nemzetek számára. Az ellenségeskedés helyett, kéz a kézben mentünk együtt a szervezésben, és mindenhonnan olyan visszajelzések jöttek, hogy életük egyik meghatározó estéje volt az aznapi. Rengeteg bizonyságfelleg övezi ezt az időszakot, és megerősödtünk abban, hogy az a látás, amit az Ez az a nap! képvisel, – hogy népek és nemzetek összejönnek egységben Isten színe előtt – megtörténik a valóságban.

Egy ilyen lelkesítő évkezdet után hogyan éltétek meg a vírusról érkező híreket? Hogyan született meg az ötlet a Reménység Esték elkezdésére?

Aggodalommal figyeltük a híreket a járvány terjedéséről, és amikor március elején elérte hazánkat is, akkor éreztük, hogy a forgatókönyvben lehetnek problémák. Mégis, még több hónapig bíztunk benne, hogy javulni fog a helyzet, és megtarthatjuk nyáron a rendezvényt. Láttuk azonban, hogy más nagy programokat is elhalasztanak, így egy idő után el kellett fogadnunk, hogy mi sem tudjuk megtartani a Puskás Arénába tervezett dicsőítést.

Ekkor jött egy világos kijelentés Istentől, hogy a hirtelen reménytelenségbe kerülő emberek felé próbáljunk abból a reményből adni, amiből mi is merítünk napról napra. Ezért elindítottuk a Reménység Estéket, ahol dalokkal és bátorító üzenetekkel igyekeztük ezt a reménységet közvetíteni. Hétről hétre hívtuk az egész Kárpát-medencét, hogy kapcsolódjanak be Isten magasztalásába és a jó hír befogadására. Először úgy tűnt, hogy akár néhány hét múlva be is fejeződhet ez a sorozat, de amikor láttuk, hogy a járvány nem akarja elhagyni hazánkat, akkor úgy döntöttünk, folytatjuk az online dicsőítéseket.

A legtöbb Reménység Este az A38 Hajón volt, de akadt több különleges külső helyszín is. Hogyan esett a választás ezekre?

Fontosnak tartottam, hogy időnként kimozduljunk, és ehhez próbáltam megfelelő helyszíneket keresni. Így jutottunk el többek között a Hősök terére, ahol nagyon megrendítő volt az üres téren imádni Istenünket, hiszen 2004-ben ugyanitt sok ezer emberrel együtt dicsőítettünk. Mindezekben a drámaiságokban Istennek a hatalmassága jelenik meg, hogy ő minden – terveink, akaratunk, gondolataink, tetteink, elképzeléseink – felett áll.

A balatonboglári Gömbkilátó szintén egy különleges helyszín volt, ahol a tó feletti naplementével a háttérben dicsőítettünk. Kifejezett célunk volt ezzel, hogy rámutassunk az Isten által teremtett világ szépségeire és arra, hogy itt Magyarországon is nagyszerű helyek találhatóak. Közel áll a szívemhez a Balaton, ezért különösen is örültem, hogy megvalósulhatott Isten magasztalása itt is. Szeretnénk a jövőben további vidéki városokból is bejelentkezni a Reménység Esték során, és továbbra is hirdetni azt az üzenetet, hogy bármilyen reménytelennek is tűnnek a körülmények, a reménység Istene mindig készen áll arra, hogy áldását kiárassza ránk.

Van olyan élményed a Reménység Estékről, amit szívesen kiemelnél?

A Roadshow-hoz hasonlóan itt is nagyon sok mindent fel lehetne sorolni, hiszen folyamatosan áldásokat tapasztaltunk meg. Felemelő érzés volt látni, hogy képes együtt dicsőíteni az egész nemzet határon innen és túl. Ennek volt az egyik megnyilvánulása az „Énekel a nemzet” elnevezésű projektünk, melynek során sokan küldtek be videót, ahogy otthon dicsőítenek velünk, és ezt összevágtuk videóklipekben. Az ilyen és ehhez hasonló visszajelzések mindig nagy erőt adnak a folytatáshoz, mert látjuk, hogy nem feleslegesen végezzük a munkánkat, hanem egy hálás közösség áll mögöttünk.

Július 18-án a Stadion 2020 rendezvény is online formában került megrendezésre. Milyen érzés volt ott lenni a Puskásban, de mégsem úgy, ahogy eredetileg tervezve volt?

Ahogy ott álltam az üres stadionban, elképzeltem, hogy milyen nagyszerű lesz majd, amikor dicsőítők sokaságával együtt énekelhetünk majd ugyanitt. Hiszem, hogy a hosszú várakozás áldássá fog válni, és még nagyobb lelkesedés és éhség lesz az emberekben, és egyaránt meg fogjuk tapasztalni a közösség és Isten jelenlétének az örömét.

Láttuk, hogy a világ összes nagyszabású rendezvényét le kellett mondani, ezért nem éreztük úgy, hogy ez számunkra lenne egy különös üzenet. Egyszerűen tudomásul kellett vennünk, hogy most egy ilyen helyzet van, és új utakat kellett találnunk arra, hogy ebben az időszakban is hirdessük az igét és az Úr dicsőségét. A végső pecsét mindig Istennél van. Nem volt rossz érzésünk, mert tudtuk, hogy egy még jelentősebb dolgot készítünk, hiszen az online közvetítésbe a stadion befogadóképességének többszöröse is be tudott kapcsolódni.

Hálásak vagyunk, hogy az adásnak köszönhetően a világ számos pontján élők megismerhették az Ez az a nap! missziót és azt a tervet, hogy Budapestre hívjuk a népeket dicsőíteni. Örültünk, hogy a legfontosabb nemzetközi keresztény előadók elfogadták felkérésünket, és rövid személyes videóüzeneteket küldtek az online alkalomra. Ezekben kifejezték szívük felénk fordulását, melynek óriási ereje volt. Számos visszajelzést kaptunk, hogy a Kárpát-medence szinte minden szeglete mellett az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, vagy éppen Brazíliától Tajvanig néznek bennünket.

Ebben a bizonytalan helyzetben mennyire lehet előre tekinteni? Milyen területeken dolgoztok a háttérben?

Bízunk benne, hogy megszűnik a járvány, és július 24-én összegyűlhetünk a Puskás Arénában. Addig is próbáljuk a kapacitásunkat minél hasznosabb dolgokra fordítani, és szolgálni a lehetőségeink szerint. Ilyen például a nemrégiben megújult rádiónk, ahol a nap 24 órájában szólnak a legszebb magyar és külföldi dicsőítő dalok. Szeretném kiemelni novemberben indult online magazinunkat is, ahol rendszeresen publikálunk cikkeket a hazai és nemzetközi keresztény zenei hírekről, és az Ez az a nap! életéről, de helyet adunk lelki írásoknak is. Sokat dolgozunk a háttérben ilyen, és ehhez hasonló projekteken, hogy minél szélesebb körben, és színvonalasabban hirdethessük általuk is Isten igéjét.

Van még valami, amit zárszóként hozzátennél az elhangzottakhoz?

Hálásak vagyunk, hogy láthatjuk, ahogy Isten ezen a misszión keresztül is munkálkodik. Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki mellettünk áll, akár kitartó imádságával, önkéntes munkájával vagy anyagi támogatásával. Köszönjük, hogy velünk együtt hisztek a stadionos vízió megvalósulásában! Meg vagyunk győződve róla, hogy ez hamarosan beteljesül, és sokkal erősebb, meghatározóbb lesz, mint ahogy eredetileg elgondoltuk. Hiszünk az áttörésben, és készülünk az aratásra, mely a szemeink előtt történhet meg!