Az emberi természet hajlamos arra, hogy a változást külső körülményeiben keresse. Gyakran kérjük Istent, hogy vegye el a gondokat, a szenvedést, a nehézségeket. A Teremtő azonban elsősorban nem a külsőségeket akarja megváltoztatni, hanem a szívünket és elménket. Az életünk minősége ugyanis nem csupán a körülményeken múlik, hanem azon is, hogyan gondolkodunk róluk.

A Példabeszédek 4:23 így szól: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Ha elfogadjuk a világ hazugságait – például azt, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetők, vagy nincs bennünk valódi érték –, akkor ezek a gondolatok meghatározzák a döntéseinket, cselekedeteinket, végül pedig az életünket.

A gondolataink az elme csataterében formálódnak, ahol folyamatos harc zajlik. A Róma 7:22-23-ban Pál apostol arról beszél, hogy az ember belső természete gyakran összeütközésbe kerül Isten akaratával. Minden kísértés az elmében kezdődik: a döntések, a választások először gondolat formájában jelennek meg. Ha hagyjuk, hogy az elménket bűnös vágyak, kétségbeesés vagy félelem vezesse, akkor annak következményei szenvedést hoznak az életünkbe.

Ezzel szemben, ha Istenre bízzuk az elménket, és az Ő igéjét tesszük a gondolataink középpontjába, akkor békességet és boldogságot találunk. A Róma 8:6 ezt mondja: „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség”. A Szentlélek vezetése alatt az ember másképp kezd gondolkodni: az aggódás helyét a bizalom veszi át, a félelem helyét a hit, a kétségbeesést pedig a remény váltja fel.

A gondolataink irányítása lelki harc. A Sátán tudja, hogy ha az elménket uralma alá hajtja, akkor az egész életünket irányítani tudja. Ezért fontos, hogy nap mint nap tudatosan Isten igéjével erősítsük magunkat. Olvassuk a Bibliát, imádkozzunk, és engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket!

Ha átadjuk az elménket Istennek, az életünk is átalakul. Mert a megújult gondolkodás egy megújult élet kapuja.