Bűn nemcsak olyasmi lehet, amit elkövetünk, hanem olyasmi is, amit elmulasztunk. Jakab egyértelműen fogalmaz: „Aki azért tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” (Jak 4,17) A legnagyobb parancsolat azt követeli, hogy Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkkel, teljes erőnkkel szeressük (Mk 12,29–30). Ennek fényében az a bibliai állítás, hogy az ember bűnös, egyértelműen igaz. Jakab azt is írja továbbá, hogy ha valaki Isten egyetlen parancsolata ellen vét, azzal az egész törvényt megszegi (Jak 2,10).

Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében világosan elmondja, hogy miben áll az ember bűne. A pogány népekre nézve – akik nem ismerik Isten törvényét – ezt mondja: „Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el…” (Róm 2,12) Az Isten törvénye iránt elkötelezett zsidókra tekintve pedig hozzáteszi: „…akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.” Ha össze akarjuk foglalni, amit Pál kifejt a rómaiakhoz írt levél első három fejezetében, akkor azt mondhatjuk, hogy senkinek nincs mentsége; senki sem igaz (3,10). Az egész emberiség bűnös a szent Isten előtt.

De a 103. zsoltár és a hozzá hasonlók megmutatják Isten népének, hogy „[i]rgalmas és könyörülő az Úr, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme” (103,8). Ez a zsoltár kimondja, hogy Isten szeretete emberi léptékkel mérhetetlen. A szerző olyan képekben írja le Isten szeretetét, mint hogy „amilyen magasan van az ég a földtől” (103,11), vagy „[a]milyen távol van napkelet napnyugattól” (103,12).

Az Úr igaz, de egyszersmind könyörületes is (103,13). Ez a zsoltár úgy fedi fel jellemét, hogy előremutat az Isten-emberre, aki majd könyörülettel tekint népére (Mt 9,36). Jézus, a megtestesült kegyelem és szeretet azért jött, hogy megszabadítsa az embereket, és új utat nyisson számukra az Atya Istennel való kapcsolathoz.

Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.

ZSOLTÁROK 103,7–14