Életünk különleges pillanatai azok, amikor rájövünk arra, hogy csak nekünk kell változnunk/változtatnunk ahhoz, hogy az életünk jobb legyen. Nem kell hozzá pénz, lehetőség, kapcsolat – semmi és senki, csak mi. Felismerés, no meg hajlandóság.

Például, férfiként elkezd gömbölyödni a pocakod. Nézed, és azon gondolkodsz, hogy miért pont az kerekedik, és miért nem a bicepszed, a vállad vagy a mellkasod, pedig sokkal jobban néznél ki. Az ismert hasizomgyakorlatok nem hatnak, vagy alig. Végül jött a felismerés: nem kell sokat enni este. Kis alma, sajt, hagyma, cékla, mini leves, pici hidegtál, kevés sonka, gyakran zéró kenyér. Összmennyiségben nagyon kevés. És napközben is éhség szerint enni, nem étvágyra. Probléma – sikertelen próbálkozás – felismerés – hajlandóság – eredmény. Milyen egyszerű.

Jó sokáig fent lenni, aztán kevés alvással rosszabbul teljesítesz. Olvasod, hogy az immunrendszer éjszaka töltődik fel, neked meg kezd kihagyni a szervezeted. Kapcsolsz, este tízkor kikapcsolsz, két hónap alatt átállsz, reggel ötkor már fenn vagy, és nyolcig annyit elvégzel, mint annak előtte egész nap. Probléma – felismerés – hajlandóság – eredmény. Feltöltöttebb a szervezeted, ellenállóbb a betegségeknek, jó eséllyel tovább fogsz élni. Rajtad múlt.

Az egyik legelterjedtebb probléma: a megbántottság. Maradandó hatást tud kiváltani az a rossz, amit másoktól kapunk, vagy a jó, amit nem kapunk. A legtöbb esetben a szavak viszik a bántást a fülön át a lelkekbe. Sokáig tarthat, amíg sikerül kialakítanunk egy olyan kezeléstechnikát, amivel szinte teljesen meg tudjuk védeni magunkat, de ez a folyamat felgyorsítható. Onnan tudod, hogy érintett vagy, ha nehéz valakire gondolnod vagy róla hallani, említést tenni, anélkül, hogy ne haragudnál, sírnál vagy undorodnál, gyomrodban azzal a görccsel.

Hívők gerendája és szálkája

Csak mi kellünk ahhoz, hogy szabad legyen a lelkünk. Kell hozzá bátorság, hogy a fordított logika hatékonyabb, mint a harag és a gyűlölet megszokott diktálásai. Furcsa, de bátornak kell lenni elengedni. Különben marad a flagelláns önostorozás, csak éppen nem visz sehova. Bent maradunk egy börtönben.

Első szint

Rosszindulat, bunkóság, lenézés, megszégyenítés, élcelődés, beszólás, kioktatás, megalázás vagy csak meggondolatlan szóhasználat. Hihetetlen, mennyire tud fájni. Janis Joplin állítólag a negatív vélemények miatt fordult a heroinhoz, s az nem is engedte 27 évnél tovább élni. Az első szint, hogy egyszerűen túlteszed magad rajta. Mögötted hagyod, nem is nézel vissza rá. Jó érzés, amikor sikerül.

A megoldás

Valamennyi esetben a felejtős megbocsátás az eszköz, ami mentesít a bántások maradandó hatásaitól. Ez a legmagasabb szint, Isten is így bocsát meg. Amiért bocsánatot kérünk, azt soha nem fogja megemlíteni. Soha. Ha megtesszük, addig kell ismételni, amíg már nem böffen fel az emlék, és sima lélekkel, egyenes tekintettel tudok nézni a másikra, aki anno annyira feldúlt engem. Segít, ha tudatosítom, nekem mennyit engedtek el. A Máté evangélium 18-ik részében a király másfél billió (igen billió) forintnyit enged el a tartozó szolgának, aki utána nem tud 500 ezret elengedni szolgatársának. 3000-szeres a különbség, amit Isten elengedett nekünk, ahhoz képest, amit nekünk kellene egymásnak. A különbség: Jézus szenvedése és halála. 

A mi Óperenciás tengerünk

DiCaprio lassan, engedélyt kérve beledobja a jéghideg tengerbe a cigarettáját, hogy ezzel időt nyerjen, s valahogy megmentse a Titanicról leugrani készülő lányt. Azt a félig elszívott csikket elnyelte a jeges óceán, és senki ki nem tudta volna szedni onnan. „Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (Mik 7,18-19).

Ha lehet

Ha nagyon fáj, menjünk el, és beszéljük meg azzal, aki okozta, de sokszor ez nem megy. Kitér, visszatámad (ez a kettő gyerekkori gyászra utal), nem akarja, messze él vagy már meghalt.

Akkor marad a felejtős megbocsátás – anélkül, hogy felfogta vagy megbánta volna. Így nehezebb, de ekkor is működik.

Felhánytorgatás. 

Benne van a hány, ami jelentheti, hogy hányszor emlegeted még fel a bukásomat, tévedésemet? Ha sikerül felejtősen megbocsátani, akkor senkinek sem említjük meg – hiszen elfelejtettük.

Túl tenni, vagyis már mögöttem van a fájdalom. Csak én kellek hozzá. Vigyázzunk magunkra.