Szent, szent, szent

Isten szent – teljes mértékben tiszta, mentes minden hibától vagy bűntől. Makulátlan és tökéletes, így elkülönül mindentől, ami nem olyan szent, mint ő. A szeráfok azért takarják el az arcukat, mert noha természetfeletti lények, nyilvánvalóan nem méltók arra, hogy ránézzenek Istenre.

Az, hogy a lábukat is alázatosan betakarják, azt sugallja, hogy teremtett lények. Amikor valaki ráébred Isten szentségének hatalmas voltára, az egyetlen helyénvaló válaszreakció pontosan az, amiről ez a szakasz beszámol. (Érdemes elolvasni, hogyan reagál Ézsaiás a 6,5 versben.)

Az a hívő, aki elolvassa ezt a szakaszt, bepillantást nyerhet abba, milyen heves és tiszta Isten szentsége. Isten a hívőket is arra szólítja fel, hogy szentek legyenek (1Pt 1,15–16). Ha valaki hisz Istenben, és elhiszi, hogy ő valóban az, akinek mondja magát, attól fogva a Szentlélek erejével felruházva tud élni, az ő Igéjével összhangban, és csatlakozhat az Isten által kiválasztott, távolról sem tökéletes emberek közösségéhez (2,9).

Bár valóságos a küzdelem, a hívők győzelmet arathatnak a bűn fölött Krisztus halála és feltámadása által. Azzal pedig, hogy elkülönülnek a világtól és a világot behálózó bűntől, a hívők egyre közelebb kerülnek ahhoz a naphoz, amikor majd eggyé válnak Istennel az ő szentségében (Zsid 12,1–3).