Nehéz értékelni a kicsit, a keveset. Pedig abból van a legtöbb a világon. Az anyák naponta meghozott „kicsi” áldozatai, az apák naponta megtett erőfeszítései a családért, a hűség, türelem, szeretet, állhatatosság apró megnyilvánulásai. Mindenki természetesnek veszi, de ezekből áll össze a jónak a közege, ami miatt szeretünk élni.

És azok az imák, amiket elmondunk, átszövik a világot, és a jó felé mozdítják azokat, akikért imádkozunk. Persze, ma az a hír, ami furcsa és meghökkentő, durva vagy kiteregető, de a hűségeseké, az elkötelezetteké, a bocsánatot kérni tudóké a meghatározó szerep. Mert jobb a stabil kicsi, mint a nagyhangú megbízhatatlan.

Isten amúgy is kedveli a kicsiket. Egy egész nép született egyetlen igaz és hűséges ember hitéből, és az Örökkévalóhoz való feltétlen ragaszkodásából. Ábrahám nagyon sok szempontból példa minden korok hívőinek. Ráadásul neki Bibliája sem volt, csakúgy, mint Józsefnek, aki életfogytiglanra itélten viselkedett példamutatóan a börtönben. Emberileg bedilizhetett volna, vagy tartós depresszióban tengethette volna éveit, mert ártatlanul került oda, és esélye sem volt kikerülni. Ám mindketten felfelé néztek, és bár nagyon sok csüggesztő és fárasztó pillanatot kellett átélniük, bíztak Istenben. Jól tették, mert ő jóra tudja fordítani a legnehezebb helyzetet is. Ábrahám Izrael atyja lett, ahonnan jött a Messiás, József pedig Egyiptom második embereként mentette meg az éhínségtől azt a régiót. 

Amit te a kis lehetőségeiddel megteszel, azt senki más nem tudja helyetted megtenni. Hiszen a három napja kórteremben levő, hetvenötéves tud vizet vinni a frissen műtött ötvenesnek. Ha pedig bajba kerül a barátod, tudsz neki segíteni, legyen az egy defekt az M3-on, vagy  megrendelni valamit az interneten. Rengeteg szeretetet igényelnek a hétköznapok, a figyelmességre és jótettekre van ráépítve a társadalom. 

Maga a Megváltó is egy egyszerű helyen született, és átlagos, kétkezi munkából élő többgyermekes családban nőtt fel. Nem a palotákba ment prédikálni, hanem a lenézettek, a rászorultak között érezte jól magát. Azok értékelték is, amikor a segítségével kiszabadulhattak a betegség és megvetettség fogságából.

Mekkora hősiesség egy egyedülálló anyának/apának felnevelni a gyermekét/gyermekeit. Ápolni a beteg szülőt, vagy elviselni a fogyatékos gyermeket. De ha nincs is ilyen extra helyzet, mindig lehet jót tenni ott, ahol vagy. Biztatni egy új kollégát, jól végezni a munkádat, megtanulni azt, amit kell. Néha pedig úgy segíthetsz házastársadnak, hogy időnként átvállalod tőle azt, amit mindig ő szokott csinálni.

Isten pedig örül a legkisebb engedelmességnek is, amikor senki más nem látja, hogy mellette döntöttünk, csak ő. A csábos kísértésnek nemet mondani, a kikívánkozó türelmetlenséget, bántó szavakat megfogni – mind nagyon értékes.

A legtöbben egyszerű életet élünk, sok átlagos teendővel, néha tragédiával. Egy dologban biztosak lehetünk: számíthatunk Isten segítségére. Ha pedig sikerül engedelmeskedni, nemet mondani a rossznak, vagy jót tenni, akkor az az öröm a mi jutalmunk. Hogy sikerült. Ha meg nem, bocsánatot kérünk, tanulunk a hibánkból, új lapot kapunk, és megyünk tovább.

Ám ennél sokkal több van. Az, ami majd ránk vár. Mert lesz egy nap, amikor a megbocsátott bűneinket már nem hozzák fel, de, amit jól csináltunk, amiben engedelmesek voltunk, azért jutalmat kapunk. Akkor értelmet kap mindenki, aki a rossz helyett a jót választotta, a hibáztatás helyett pedig a megbocsátást.

Ennek jó, ha tudatában vagyunk, mert hamar eltelik az élet, de a tetteink, tiszta gondolataink, engedelmességünk egy nap új értelmet nyer majd. 

Ne legyél elégedetlen, ha kevésnek érzed a teljesítményedet. A múltad ne hasson a jelenre, mert minden nap új lap, amit aznap írunk tele. Minden apróság számít, amit gondolunk, mondunk, teszünk és imádkozunk. A te kicsi részed, meg az enyém, meg a harmadiké, és így tovább. 

Csak tegyük a dolgunkat. Amit megértettünk, amire van lehetőségünk. Ennyi elég. A többit pedig bízzuk az Úrra.