Szabadnak érzem a lelkem és szállok, vár az ég
Bejárhatom ezt az egész világot, de nem elég

Írhatok rólad egy dalt, és ha sírsz, én letörlöm a könnyedet
A tavasz színeit látjuk, de már hullanak a levelek

Mert semmi nem marad ezen a Földön mindörökké ugyanaz
Bármit is próbál az ember, nem lesz önmagától szabadabb

Hogyan is mondhatnám, hogy ahova juttattál
Azt magamtól értem el…

Nélküled dallam nélküli dal, az vagyok, akit épp senki se hall
Nélküled, mint egy gyenge színész, ki a színpadon áll
S épp most felejti el szerepét

Büszkén álltam kis világom közepén
Elfelejtve, hogy mindent tőled kaptam én

Kegyelmed, mely rám talált és soha el nem engedett
Én milliószor küldtem el, de ő mindhalálig szeretett

Hogyan is mondhatnám, hogy ahova juttattál
Azt magamtól értem el…

Nélküled olyan az egész életem
Mint egy seb, mely nem gyógyul meg sohasem
Nélküled eltévedt gyermek vagyok
Ki haza sose talál, igen, ennyi vagyok nélküled