A dal mind zenéjében, mind képi világában eltér az eddigiektől. Mondanivalójában azonban nem: „Az ember úgy lett kitalálva, hogy ismerje magát / És zárja be a szívébe az örök élet szavát / Ettől lesz eredeti, és megismételhetetlen / Az Isten arca tükör, amely tévedhetetlen”.

Pintér Béla: Keresd meg magad
Néha, bár nem szeretném, de mégis kulcsra zárnak
Olyankor egy ideig nem repülhetnek a szárnyak
Ha akarom, vagy ha nem, van rólam száz vélemény
S közben csak gyűlik bennem a sok mosatlan véredény

Az élet néha fura helyzeteket produkál
Rám adja azt a köpönyeget az eső után
És mikor rajtam marad az a vizes lepedő
Olyankor mentem magamból azt, ami menthető

Az élet néha furcsát játszik, és előre szalad
Megkér, hogy számolj százig, majd keresd meg magad

Figyeltem már eleget, azt, hogy mit mondanak mások
De az okoskodók legtöbbször csak hitetlen Tamások
Egyre csak gyűlnek az évekkel, tele vannak érvekkel
Majd ők megmondják milyen az az élet amit élned kell

Az ember úgy lett kitalálva, hogy ismerje magát
És zárja be a szívébe az örök élet szavát
Ettől lesz eredeti, és megismételhetetlen
Az Isten arca tükör, amely tévedhetetlen

Az Univerzum alkotója ma is azt üzeni
Nem létezik más tükör, csak az a Názáreti
Az Ő arcába nézve majd felismered magad
Az örök élet forrása csakis belőle fakad

És végre az lehetsz majd, aki mindig is voltál
És végre felépülhet benned az az égi oltár
A legtöbb ember ha ezt meghallja, csak kételkedik
De mi van akkor, ha az Isten valóban létezik?!

Zene és szöveg: Pintér Béla
Zenei producer, stúdió, master: Bicskey Áron
Ének felvételek: Bodnár Attila
Videó: Pető Illés