Óvás a varázslástól

Saul, Izráel első királya számára az jelentette a töréspontot, amikor felkereste az éndóri halottlátó asszonyt, aki megidézte neki Sámuel lelkét, hogy tanácsot kérjen tőle a király számára. Ezután az Úr elmozdította Sault a trónról, és Dávidnak adta a koronát (1Sám 28,3–19).

Akárcsak Saulnak a túlvilágról érkező üzenet iránti vágya, a varázserő és a babonaság iránt napjainkban tapasztalható érdeklődés is az eltévelyedett emberi hitet és bizalmat jelképezi. Ha úgy döntünk, hogy ilyen dolgokhoz folyamodunk, és ezekbe vetjük bizalmunkat, azzal azt mutatjuk ki, hogy nem fogadjuk el Isten szavát, és nem egyedül tőle várjuk, hogy elvezessen akaratára.

Ebben a szakaszban a próféta a babiloniak próbálkozását gúnyolja, akik varázslással igyekeztek elhárítani Isten ítéletét. Felszólítja őket, hogy ragaszkodjanak varázslásukhoz, bár tudja, mennyire esztelen dolog. A valódi hatalom egyedül Istené; ha az emberek bármi mástól várják a vezetést, az hiú ábránd, szánalmas és homályos másolata csupán annak, amit Isten nyújthat.

Aki hisz Krisztusban, az megláthatja Isten erejének és dicsőségének megnyilvánulását Jézus életében, halálában és feltámadásában. Ezért nem ragaszkodunk mi többé értelmetlen babonákhoz és varázsigékhez. Hitünk egyedül benne nyugszik.