Nyilvánvalóan

Ehelyett emlékeztette őket arra, hogy önigazult elemezgetésük nem nyújt kielégítő magyarázatot az Isten hűséges követőit ért veszedelmekre (Jób 12,4), sem azoknak a boldogulására, akik szándékosan gonosz dolgokat tesznek (12,6).

Jób maró gúnnyal szólította fel rá tapintatlan barátait, hogy kérjék ki azoknak a teremtményeknek a tanácsát, akik nyilvánvalóan náluk is jobban tisztában vannak azzal, hogy végső soron az Úr tartja kézben mindazt, ami a földön végbemegy (12,7–10; Zsolt 103,19).

A Római levélben Pál egyetért Jób azon állításával, hogy a teremtett világ képes felfedni Istent, és emlékezteti az Újszövetség olvasóit arra, hogy a természetből megérthető az igazság Isten „örökkévaló hatalma és istensége” (Róm 1,20) kapcsán. A kozmosz elemeinek összetettsége és elrendezése, valamint a legparányibb atom rendezettsége és bonyolult szerkezete mind-mind egy céltudatos és szerető Teremtő irányító keze munkájáról árulkodik.

Keze nyoma annyira egyértelmű, hogy „nincs mentség” azok számára, akik azt állítják, hogy nem tudnak róla. Ezzel az ismerettel együtt jár a bizonyosság, hogy senki sem kerülhet az Úr közelébe, hiszen az emberiség bukott természete messze alulmarad ahhoz képest, akinek a dicsőségét az egek hirdetik (Zsolt 19,2).

Bárki tudomást szerezhet Isten tulajdonságairól a teremtett világból, ám a bűn által nyitott szakadék szükségessé tette Krisztus áldozatát, mert így épülhetett meg az a híd, amely egyáltalán lehetségessé teszi Isten megismerését (Jn 1,18; 3,16; 10,30; 14,6–10).